Normális, hogy az alábbi két okból szinte képtelen vagyok hallgatni egy együttest?

Az egyik,a kisebb dolog,hogy úgy vettem észre,a legtöbb rajongója csaj,személyesen is láttam olyan mintás pulcsikban mászkálni csajokat és így furcsa fiúként ilyet hallgatni. De a nagyobb,hogy egy olyan csajhoz köt,egy olyan csajnak a kedvenc bandája,aki 18 évem alatt az egyetlen,ha nem is olyan nagy mint általában az embereknél,mikor használják ezt a kifejezést, de traumámat okozta,ha nem lett volna elég,ez után még párszor újra belém szúrt. Az a vicces,hogy ő ezt nem igazán tudja/észleli és mikor találkozunk tök aranyos velem meg minden én meg nem tudom hova tenni és nagyon furcsa kettős érzés az egész. De ebbe nem megyek bele nem fárasztalak titeket,a lényeg,hogy miatta hónapokig olyan állapotba kerültem amibe nem gondoltam,hogy valaha is leszek,mellékesen,abban az időszakban a nadrágjaim is nagyok lettek rám hirtelen annyit fogytam. Még a mai napig is ugye látom párszor és visszajönnek a rossz gondolatok. Amikor meg ismerkednék az együttessel mindig ő kezd el járni a fejemben és a düh miatt képtelen vagyok tovább hallgatni,pedig kíváncsi lennék,1 számuk már eléggé tetszik is,pontosabban az instrumental része,éneklést áttekerem. Meg vagyok kattanva vagy ez érthető valahol?