Azok hogy csinálják, akik látszólag majdnem mindíg boldogok?

Én ilyen vagyok... de mint írtad csak LÁTSZÓLAG... előadás kérdése az egész...

Még általánosban alakult ez ki bennem, mert ha nem vagyok "másmilyen", csak boldog, akkor nem tudtak annyira belémkötni... mai napig megmaradt

Én is ilyen vagyok. Nem mindig érzem magam kitörően boldognak, de legalábbis ritkán vagyok szomorú vagy ideges, és az is csak pillanatnyi dolog (pl. nem tudok kinyitni egy befőttes üveget és mérges leszek rá, de amint megoldódik, újra jól érzem magam)

A titok annyi, hogy kiléptem a kapcsolat függő társadalomból. A legtöbb ember a többiektől várja a boldogságot, akkor boldog, ha a párja vele van, és szomorú, ha megbántja a legjobb barátja vagy egyszerűen kilép az életéből valaki, aztán megint attól vidul fel, hogy egy ismerősétől kap egy kedves gesztust.

Engem alapjáraton nem érdekelnek ezek a dolgok, mert magamban keresem a boldogságot. Ha boldog tudok lenni egyedül, akkor nincs szükségem arra, hogy mások pillanatnyi viselkedésére és hóbortjaira támaszkodjak. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretek másokkal lenni. Valójában éppen azt, hogy nagyon hálás vagyok, ha valaki foglalkozik velem és oda jön hozzám beszélgetni (barát vagy random munkatárs/osztálytárs), akármit is akar mondani, és emiatt társaságban kifejezetten boldog szoktam lenni. De! Akkor is boldog maradok, ha a személy, akivel imént beszéltem megunja a társaságomat és egy másik beszélgető csoporthoz pártol át.

Az alkotás rendkívül sokat segít. Amikor egyedül vagyok, saját történeteket írok, rajzolok, amit nagyon élvezek csinálni, bárhol van rá kapacitásom, és mindig boldoggá tesz.

Annak ellenére, hogy mindig boldog vagyok, nem tökéletes az életem. Az, hogy ilyen vagyok, a változást bennem egy rosszul elsült párkapcsolat és a beteges kapcsolatfűggőségem alakította ki. A szerelem nálam tabu téma, mert túlságosan rettegek attól, hogy a szerelem okozta rózsaszín felhők miatt elveszítem a kontrollt a boldog életem felett. Ha láttad a Derült égből szerelem c. filmet, egy kicsit a főhősnővel tudnám azonosítani magamat, annyi különbséggel, hogy 100%-ban kerülöm a párkapcsolati lehetőségeket.

Ilyeneket hallgatnak:

https://www.youtube.com/watch?v=u1ZoHfJZACA

https://www.youtube.com/watch?v=XZqBy2wHqgg

Nem érzik a súlyát a dolgoknak, esetleg gyógyszert szednek, mantrát mondanak, "minden úgy jó, ahogy van" gondolkodásúak. Tisztelet a kivételnek!