Manapság mi van az emberekkel? Barátságtalanok, kötekednek, elégedetlenek mindennel, nem jó nekik semmi.

Mi számít normálisnak?

Nálam pl. az, ha valaki nem rúg bele az egyébként is padlón lévő embertársába, nem máson tölti ki a feszültséget, nem mást okol a saját ostobasága következményei miatt, és időnként képes némi együttérzésre.

És szerintem ezek a dolgok egyre kevésbé vannak jelen. Ha valaki az érzelmileg zsaroló szülei mellett szenved nagykorúként, akkor úgy várják el tőle, hogy viselkedjen felnőttként, költözzön el és szarja le a kapuban mártírkodva zokogó anyját, hogy azt sem veszik figyelembe, hogy szerencsétlennek nem normális gyerekkora volt, ezáltal nagyban sérült a személyisége, a szülőktől meg ilyen esetben csak úgy tudsz elmenni, ha egyik napról a másikra összepakolsz és lelépsz, de ha nincs bizalmas barátságod senkivel, akkor könnyen az utcán találod magad. Bizalmas barátságot meg nehéz úgy kialakítani, ha a mártír anyád jelenetet rendez, valahányszor öt percet késel. Ez nem a szülők hibáztatása, ezek olyan dolgok, amiket a közvetlen környezetemben láttam.

Ha valakinek bántalmazó házastársa van, akkor az minek házasodott egy debillel, meg amúgy is cuccoljon oszt' költözzön. Ja, hogy a párja elveszi a pénzét? Minek hagyja. Hogy ha nem hagyja, akkor agyonverik? Minek nem szökik el egy baráthoz. Óóóó, hogy a párja fenyegetésének hatására megszakította a kapcsolatot az összes haverral? Miért volt ilyen naiv. A béka se veszi észre, hogy megfőzték, csak ül a forró vízben.

Ha két, érzelmileg érett tinédzser egymásnak esik egy csúnya veszekedés után, és a békülőszex hevében lecsúszik a gumi a tapasztalatlan fütyiről, akkor a jó édes anyjukat, a srácnak azért, mert nem vigyázott, a lánynak meg főleg, miért tette széjjel a lábát. Felelőtlen mocsadékok, viseljék a következményeket.

Ha elveteted a magzatod, gyilkos vagy, ha kihordod és megszülöd, de nem vagy képes megszeretni, akkor egy büdös mocsadék nő, aki "minekszülazijen". De ha az "ijen" nem szül, mert van annyi önismerete, hogy tudja, hogy alkalmatlan erre a szerepre, vagy urambocsá' nem vágyik pulyára, akkor meg csakis egy önző karrierista pcsa lehet, aki körbejár a fszkörhintán.

De felhozhatnám azt az önbizalomhiányos férfit is, aki nem túl éles eszű, nem túl magas, nem túl erős, nem túl jóképű. Szeretne egy kedves, aranyos lányt maga mellé, de mikor kiheverte az osztálytársai verését, akkor a kortárs kislányok sorra alázták meg. Aztán, mikor 25 évesen, szűzen újra összeszedte a bátorságát a lányokhoz, addigra az összes valamire való nő foglalt volt már. Ő is csak bántást kap, mert "lúzer", meg miért nem gyúrja ki magát, miért nem keres több pénzt, stb.

De az abszolút favorit az, mikor mentális beteg embernek mondják, hogy "szedd már össze magad, he!" Sosem volt még mentális problémám, de ahogy egy náthából se tudok úgy meggyógyulni, hogy eldöntöm, hogy holnaptól felépültem (max. visszatartom a köhögésem és diszkréten fújom az orrom), úgy egy ennél súlyosabb bajból hogy lehetne csupán akarattal kigyógyulni?

Pár évvel ezelőtt nem hallottam, hogy "mindent lehet, csak akarni kell". Ezzel nincs is semmi baj, amíg nem megy át abba, hogy "hát nekem bejött az élet, mindent elértem, ezt természetesen magamnak köszönhetem, a szüleimnek, akik taníttattak, a tanáraimnak, a volt főnökeimnek, az összes jóakarómnak, aki szeretettel egyengette az utam akkor is, ha nem vettem észre, és persze a szerencsének, hogy nem a cigánysoron láttam meg a napvilágot, apám nem vert szíjjal és anyám nem ivott, semmi köze nincs, szóval mindenkit, aki kevésbé szerencsés, mint én, taigetosz-pozitívvá kell minősíteni". Ennek az inverze, amikor egy tagnak tényleg embert próbáló, eszméletlen nagy munkával, óriási lemondásokkal (és zárójelben azért hozzátenném, hogy nem kis mázlival) sikerül elérni egy emberi életet, és a fel nem dolgozott frusztrációit ott vezeti le, hogy mindenki fikáz, aki anyagi gondokkal küzd, vagy nem sikerül párkapcsolatot kialakítania, vagy nem olyan okos hogy jól boldoguljon... Tipikus tirpák, aki egy segélykérő poszt alatt osztja az észt nagy mellénnyel, hogy "nem sírni, tenni kell".

Na, mindezt pár évvel ezelőtt még nem éreztem. Nem láttam azt, hogy napról napra lábtörlőként, köpőcsészeként pocsékolják meg egymást az emberek. Nem tudom, mi lehet az oka, csak le akartam írni a véleményem, mert bennem is sok a feszkó :D