Önbizalomhiány vagy már betegség? 18/L

Vannak barátaid? Ha szerető, elfogadó közegben vagy, magadat is hamarabb el tudod fogadni. Életkori sajátosság is, nemrég lettél kislányból nő. Hidd el, rajtad kívül nagyon, nagyon sok lány küzd még ezzel a problémával. Gondold végig, hogy minden ember más, vannak szebbek, csúnyábbak, de egy nőnél szerintem az a furcsa, ha elégedett magával. Ugyanakkor aki elfogadja magát, sokkal boldogabb szokott lenni. Érdekes, sokszor olyanok is, akikről azt gondolnád, hogy na ők biztos nem elégedettek. Például a kövér nők szoktak ilyenek lenni, hogy 100-120 kilósak, de elfogadják magukat, leszarják mások véleményét, és belenevetnek a világba. És érdekes, egy ilyen nő máris vonzó tud lenni sokaknak. A nyitottság vagy befelé fordulás a döntő szerintem. Ha látom valakin, hogy magába van fordulva, meg sem próbálom "kinyitni", mert tudom, hogy hónapokig tartana talán, de lehet, hogy akkor sem. Egy nyitott emberhez mindenki szívesebben közeledik.

De hadd mondjak személyes példát. Van egy öcsém, akivel külsőre eléggé hasonlítunk, sokan ikreknek hisznek minket. Ő mindig sokkal önkritikusabb volt magával, folyamatosan azt hajtogatja, hogy se nem néz ki jól, se pénze nincs, ő egy senki, soha nem lesz normális barátnője, stb. Nem is nagyon sikeres a nőknél. Én meg ugyanazzal a kinézettel (egyáltalán nem vagyunk átlag nőideál alkat), de sokkal pozitívabb hozzáállással, nyitott személyiséggel sokkal sikeresebb tudtam lenni. Persze ez nem úgy megy, hogy elhatározom, hogy mától lesz önbizalmam és mosolyogni fogok mindenkire... Hosszú, tudatos munka kell hozzá. Én is küzdöttem ezzel, mint te, aztán egyszer, mikor nagyon mélyre kerültem, úgy éreztem, hogy minden rossz, elkezdtem tudatosan figyelni az apró jó dolgokra, és próbáltam örülni nekik, értékelni őket. Ez olyan jól bevált nálam, hogy csak akkor fogtam fel, amikor egy étteremben a legszebb pincérnő odajött hozzám, és azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc vendége, mert látja rajtam, hogy igazán tudok örülni egy pohár bornak vagy egy pizzának is.

Szóval ne azzal foglalkozz, hogy milyen külsővel áldott meg a természet (biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem vagy csúnya), hanem örülj annak, hogy tavasz van, süt a nap. Menjél, csinálj valamit. Biciklizz, szívd be a friss levegőt. Keress valami hobbit. Fotózz, kezdj el futni, sportolni valamit. Olvass jó könyveket. Járj közösségbe. Billentsd ki magad a komfortzónádból. Ha úgy érzed, kell valaki, hogy veled menjen, csak azért is menj egyedül. Foglalkozz magaddal. Vegyél egy csinos ruhát, amiben jól érzed magad. Azokra a dolgokra koncentrálj, amik örömet okoznak. Csak csinálj valamit, mert a tétlenség a legrosszabb.

Drukkolok, sikerülni fog!

2: <3 Ezt én sem tudtam volna szebben leírni. :)

Hozzá kell tennem, tinédzser korom végén pechem volt, mert kaptam 1-2 traumatikus megaláztatást. Bezárkóztam nagyon sokáig, padlón voltam. Nálam ugyanez volt anno, ahogy felépítettem a pozitív gondolkozást és ennek a következményét a kisugárzást érdekes egyből jöttek a pozitív megerősítések. Én sem vagyok jóképű, de bakker volt olyan, hogy lány hívott el randira amiből kapcsolat is lett! :O Akkor még belül azért voltak kétségeim és a kíváncsiság kedvéért rákérdeztem, hogy mi fogott meg bennem? Szereti a kicsit mackós/sportos magas, jókedvű pasikat és állandóan nevetgélt a hülyeségeimen, nyomtam a sódert társaságban.

ENNYI! :) Vagy ez, vagy maradtam volna az ultra bezárkózott, önbecsülés hiányos, foreveralone :)

Hajrá kedves kérdező! :)

Szerintem csúnya vagy kegyetlenül!

Szerintem szép vagy fantasztikusan!

Szerintem nem lehet megfelelni mindenkinek s le kell sz@rni e kérdést-gondolkodást ezen.

Akinek szép vagy, az majd jelentkezik s kinek nem, azzal sem lesz dolgod...

Ha sz@r életet akarsz folytassad a marhaságot...

Ha normálisat, fogadd el magad és élj, ahogyan jól érzed magad.Ennyire egyszerű.