Miért nem akarnak sokan párkapcsolatot? Főként olyanok akiknek lenne esélye inkább egyedül akarnak élni? Akinek pedig minden vágya párra lelni annak miért esélytelen?

én egyrészt a bizalom hiánya miatt, barátaim sincsenek, mert nem tudok egyikben sem bízni, akkor egy párkapcsolatban hogy, amikor az egy ennél is erősebb kötelék, és mégjobban függ a bizalomtól.

másrészt ebből következik, hogy az egész életmódom olyan, ami nem is igazán tenné lehetővé a komolyabb kapcsolatot. a munkámnak élek, szeretnék elérni először karrierben valamit.

kb. ezek.

25/F

Szerintem általában azok nem akarnak párkapcsolatot, akiknek rossz tapasztalataik vannak az emberekkel. Ez nem csak szerelmi csalódást jelenthet. Hanem pl. otthon ordítozós, feszült légkör volt, osztálytársai gúnyolták stb. És az rögzült beléje, hogy ha egyedül van, akkor legalább senki nem bántja, senki nem cseszegeti, senki nem veszekszik vele.

Az ellenkezője, hogy valaki párra akar lelni, de nem tud, annak sokfajta oka lehet. A "nem tud" is sok mindent takarhat. Pl. lehet, hogy ő válogatós és irreális igényei vannak. Lehet, hogy szűk az ismeretségi köre, és nemigen tud abból kilépni. Lehet, hogy mindig van reménybeli pár, csak az első néhány randin ront el valamit. Lehet, hogy rossz helyen próbálkozik, lehet, hogy rossz társaságban keresi párját stb. Lehet, hogy bevonzza a megbízhatatlan, szélhámos embereket (ha igen, annak okát érdemes pszichológussal felderíteni).

Néha jobb egyedül élni. Ha az embert érte egy igazi, fájdalmas csalódás, akkor kiábrándul egy idöre a másikból.

Aki pedig akar, azzal elöfordulhat, hogy nagyon akarja és érzödik rajta. Ez elriaszthatja az érdeklödöt.

Én soha nem akartam kifejezetten párkapcsolatot. Miért? Azért, mert imádok egyedül élni, rengeteg fontos része van az életemnek, amiben ki tudok teljesülni, a társasági igényem kielégítik a barátaim, intimitásra, vagy arra, hogy nagyon közel kerüljek valakihez pedig egyszerűen nincs különösebb igényem. Mindig is boldog, kiegyenúlyozott voltam egyedül, évekig is, amikor úgy alakult. Egyedül a szex hiányzik ilyenkor, de ahhoz egyrészt nem kell párkapcsolat, másrészt számomra nem akkora létszükséglet, hogy bekattanjak a hiányától.

Pontosan ezért például soha életemben nem ismerkedtem társkeresési céllal, sose éreztem azt, hogy szeretnék magam mellett valakit, a kapcsolataim eddig mindig úgy alakultak, hogy megismertem véletlenül egy bizonyos embert, aki megfogott valamivel és akivel szerettem volna közelebbi viszonyba kerülni. Az ember maga vonzott, nem pedig a párkapcsolat lehetősége.

Egyébként szerintem senki se esélytelen, csak egyeseknek több önfejlesztésre van szükségük, mint másoknak. Az már egy más kérdés, hogy ezért hajlandók-e megdolgozni..

Én akarok, csak nem mindegy, hogy kivel. Olyannal lenne lehetőségem, több is, akikkel nem akarnék, mert valamiért nem érzem működőképesnek, nem szimpatikus a másik, nagyon mások vagyunk. Olyat meg nehéz találni vagy ha találok, akkor nehéz összehozni, akivel működhetne.

Pl. nemrég ismertem meg valakit, akivel úgy érzem, jól működne, de nagyon elfoglalt (én is, de ő még nálam is jobban), és még beszélgetni is csak ritkán van időnk, ezért nem jutunk előrébb.

sok a meló..igaz jól fizet de egy tartós kapcsolathoz sok szabadidő kell..

kalandokat meg nem akarok úgyhogy egyedül pont jó