Rossz vagyok, ha nincs bennem vágy az anyaság után?

Ugyanez vagyok, csak pasiban, ugyanezekkel az indokokkal. Biztosan lennének jó időszakok, de a rosszaknak nem akarnám kitenni a gyereket. Így is van elég rossz család, akik kívülről talán boldognak tűnnek, de valójában nagyon nem azok.

Inkább ez a felelős gondolkodás, nem az, hogy 20 éves korában elhatározza egy nő, hogy 25 évesen kell neki gyerek, és ha megkérdezed, hogy miért, akkor a válasz sokszor az, hogy a szülői értekezleten ne ő legyen majd a legidősebb anyuka, meg hogy 30 évesen majd mehessen újra bulizni, ha már nagyobb lesz a gyerek.

Én majdnem 30 éves nő vagyok és ugyanígy érzek. Nem vágyom rá és egyelőre semmi esélyt nem látok arra, hogy ez változzon bennem. Ismerem magam annyira, hogy nem lenne idegzetem folyton vele foglalkozni, áldozatokat hozni, hurcolni ide-oda, megbirkózni a tinédzserkorral és a többi. Én sem vagyok egészséges lelkileg, az már csak extra, hogy nem állok úgy anyagilag, hogy probléma nélkül belevágjak a gyerekvállalásba. Magától a terhességtől, a szüléstől és a szoptatástól is ódzkodom.

Sosem értettem azokat a nőket, akik lenézik az ilyen embereket. Mindenkinek a saját dolga, akar-e gyereket vagy sem, ezért nem kéne lenézni, megvetni senkit, miközben azokat is elítélik, akik felelőtlenül vállalnak be babát.

Nem vagy rossz ember, lehet, hogy fog változni, lehet, hogy nem. Legalább reálisan látod a helyzetet, amit sokan nem képesek.

Az én barátom is szeretne majd gyereket és szereti a kisbabákat. Én nem... egyelőre nem veszi komolyan a hozzáállásomat.

Akkor lennél rossz úton, ha a másoknak való megfelelés okán olyanba mennél bele, amit nem szeretnél.

Akkor már ezerszer felelősebb gondolkodás nem vállalni a gyereket, mint aztán kényszerből mondjuk rossz szülővé válni.

Dehogy vagy rossz. Sajnos sok helyen egyre erősebben erőltetik a nőkre, hogy márpedig szülniük KELL, mert a gyerek az KELL, mert egy nő nem lehet nő gyerek nélkül, mert anyának lenni jobb mindennél, mert nehogy már unoka nélkül maradjanak a nagyszülők, meg ki fog veled törődni, ha megöregszel, blaaa blaaa blaaa.

Az aktív szülőknek több, mint a fele alkalmatlan lenne a szülőségre. Alkeszek, drogosok, munkanélküliek (gondolok itt azokra, ahol senki nem dolgozik, csak várják a segélyt), meg azok, akik nem is akarták és nem is szeretik a gyereket, csak jött, mert lusták voltak gumit húzni.

Rengeteg szülő cseszik a nevelésre, enged a gyereknek mindent, vagy épp annyira szigorú, hogy egy csesszemegért már pofon jár és bezárják a szobába a gyereket.

Arról nem is beszélve, amikor valaki TUDATOSAN szül borzalmas családi és/vagy anyagi körülmények között, bár még várhatna, de nem, neki kell a gyerek, hiába, hogy minimálbérből él egy félszobás albiban, autó meg minden nélkül, aztán meg a gyerek sínyli meg az egészet. Szeretetből nem lehet kaját venni.

Mentálisan beteg vagy értelmileg visszamaradott emberek is százával potyogtatják a gyerekeket, akik vagy öröklik a betegségeket és szenvednek, vagy a szüleik tüneteitől szenvednek.

Azt már nem is merem leírni, akik ütik-verik a kölyköt, vagy a legborzasztóbb, akik éheztetik, kínozzák, szexuálisan bántalmazzák.

A gyerekvállalás sokkal komplexebb annál, minthogy valaki szeretne e éppen gyereket vagy nem. Egyszerűen van, aki nem alkalmas rá (jesszus, nem akartam párhuzamot vonni közötted meg a bántalmazók között, ne érts félre :D ), meg van, aki nem is akar.

Becsülendő, ha valaki ezt felismeri magában és idején eldönti, hogy ő nem szeretné és kész, mert nem menne. Jobb lenne, ha többen gondolnák át ezt a témát még időben, nem csak szülnének sorban felelőtlenül.

Azzal pedig ne törődj, hogy mások mit próbálnak rád erőltetni. A te tested, a te életed, a te döntésed, egyedül a tiéd. Senki kedvéért nem vagy köteles gyereket szülni.

Nagyon gyakori, hogy az ember egyáltalán nem vágyik rá, csak sokakra ráerőlteti a család meg a már kisgyerekes barátok, a többieket meg szanaszét oltogatják a habzó szájú ősanyák és még vérengzőbb anyósok, hogy micsoda női nem szégyenei, amiért nem szülnek...

Hogy a párod végül elfogadja e ezt a dolgot, ki tudja. Valószínűleg nagyon szeret téged, ha az őszinte beszélgetés után, és a visszautasított lánykérések után is még mindig veled akar lenni.

Azért azt tisztázd vele, hogy az idő bizony telik és múlik, és nagyon fontos, hogy eldöntse, hogy biztosan ki akar és ki tud tartani melletted, akár gyerek nélkül is. Mert ha később gondolja meg magát, azzal nagyon megnehezíti a saját dolgát főleg, de a tiédet is.

29 vagyok, nem akarok gyereket.

Nem lennék jó anya, 95%-ban jókedvű vagyok, de a maradék 5-ben lehangolt, ingerlékeny, világ elől elbújós és olyankor utálom, ha bárki zavar.

Nem szeretem a gyerekzsivalyt, a folyamatos zizegésüket, hogy nem tudnak nyugton maradni.

Plusz épp elég ideig alkalmazkodtam másokhoz, nem akarom ezt ismét 18+ évig. Nem szeretném, ha állandóan a nyakamon lógna egy kiskölyök, aki nyávog, ha nem játszok vele.

És leszarom, ki mit gondol, de mostohaanyámnak sem kellett volna szülnie, mert egy idegbeteg sárkény lett aztán, aki csak terrorizálja a saját gyerekeit is - hát még engem.