Nem tudom mi értelme az életemnek. Mit csináljak ha azt se tudjam merre induljak?

AKkor vagy jo uton amikor magadba nézve relative boldog vagy es akkor vagy rossz uton ha magadba nezve boldogtalan vagy. Ilyen egyszeru.

Én speciel rém sokat szenvedtem egy parkapcsolatban, mindig azt ereztem megcsal, tarskeresozott, stb, de effektive konkret bizonyithato megcsalas soha nem volt, de folyamatosan gyötrödtem, amire ratett az is hogy neha csufolt, elégedetlen volt velem stb, kezdtem idegroncs lenni, de váltig állitotta hogy szeret, megkerte a kezem is.

Egyszer pontot tettem az egeszre. Ugy domtottem ha kereken egy ev mulva még mindig idegroncs vagyok mellette, befejezem.

Es letelt az egy év es semmi nem valtozott. Elinditottam a kilépö "üzemmodot". Mondtam hogy vége, neki állt ertem harcolni, gyenge voltam. De ugyanugy roncsolta tovabb az önbecsulesem is. Ha felvettek egy munkahelyre nem velem orult, hanem lenézett hogy biztos csak az alacsony bérigényem miatt vettek fel es nem a tudasomert (diplomam van, neki nincs), aztán probaltam segitseget keresni, ismerkedni, hatha kiszed engem ebbol valaki mert egyedul nem tudok szakitani, annyira kapaszkodott belém. Es csunya vége lett de vége lett.

Szoval nezz belül magadba. Ha kb elégedett vagy, relative jol erzed magad ugy altalanossagban, akkor jo uton vagy

Ilyen embertipust ritkán lehet kifogni, szoval ismerkedj batran es ugyelj arra te válogatsz es ne téged válasszanak. Szoval nem kell megelégedni olyannal akiért szenvedned kell, meg depibe esni mert szorakozik veled.

Anno nekem olyasmit irtak, egy srac, ö nem sir senki után, mert ök bánthatják azt hogy nem kell nekik egy rendes srac.