Csak szerintem a gyerekek a legfelszínesebbek?

Tisztán emlékszem, hogy kislányként (olyan 4-8 évesen), amikor mondjuk egy tehetségkutató ment a TV-ben, magamban mindig a legszebb lánynak drukkoltam, a teljesítményétől függetlenül.

Persze ezt a felszínes és értelmetlen szokást nagyobb koromra már levetkőztem, de úgy vettem észre, nem én voltam az egyetlen kislány, akinek ilyen volt a hozzáállása.

Például a 7 éves unokahúgomhoz gyakran megyünk látogatóba, és többször is be volt kapcsolva nála egy mese, így már én is láttam belőle néhány részt. Kíváncsi voltam, hogy szerinte ki a legszimpatikusabb, ezért múltkor ez a beszélgetés zajlott le köztünk.

-Ki a kedvenc szereplőd?

-X.

-Miért nem Y? Hisz ő sokkal kedvesebb.

-De X szebb.

Pedig nem egy nagyképű lány, ahogy én sem voltam az soha, és a baráti körünket se külső alapján választjuk/választottuk.

Mégis mindkettőnk ugyanabból a szánalmas okból választotta ki egy sorozatból a kedvencét. Miért van ez? Ti is tapasztaltátok már, hogy egy gyerek ok nélkül a legmegnyerőbb külsejű karakterrel szimpatizált, pedig a szülei sem erre nevelték?