Szerintetek melyik tulajdonság a jobb?

Régen minden kis apróságnak nagy jelentőséget tulajdonítottam, felkaptam a vizet minden értelmetlen dolgon. Rájöttem, hogy ezen változtatni kéne, mert teljesen feleslegesen őröltem magam és idegeskedtem éveken keresztül értelmetlen dolgokon.

Úgyérzem, mára átestem a ló túloldalára. Alig van már manapság ami megmozgatja az érzelmeimet. Régen ha megnéztem egy focimeccset és nyert a kedvenc csapatom, napokig néztem visszafele az összefoglalóját a meccsnek. Vagy mikor 4,5 feletti volt az átlagom gimnáziumban, napokig nézegettem, hogy milyen jó jegyeim vannak.

Manapság amikor szerzek egy nyelvvizsgát rátudok annyival, hogy ez is kész lett, bárki meg tudja csinálni, egyáltalán nem nagy dolog. És bárki megdícsért miatta ezt mondtam neki, hogy "ugyanmár egyáltalán nem nagy dolog, bárki képes erre ne tulajdonitsunk már ennek ekkora jelentőséget".

Vagy egyetemen vizsga után mikor megtudjuk egymás eredményét, tegyük fel az ismerősömnek 5-ös lesz, ő örül, mint majom a farkának. Mikor megkérdezi, hogy nekem hanyas, és mondom, hogy nekemis 5-ös akkor ő azt mondja, hogy naa és miért nem örülsz neki?

Erre is csak ennyit tudok mondani neki, hogy szerintem egyáltalán nem nagy dolog, bárki meg tudja csinálni..

Tehát, melyik a jobb, az ami régen voltam, aki minden apróságnak jelentőséget tulajdonított (negatív, pozitív egyaránt), így egy pozitív eredmény kapcsán el is bíztam magam, vagy egy olyan mint aki most vagyok, hogy semmit nem tud értékelni (se negatívan, se pozitívan), viszont folyamatosan hajt egy olyan dolog, hogy valami nagy dolgot érjek el aminek én is tudok majd örülni igazán?