Akik másokat csúfoltak fiatalként és már felnőttek, nem éreztek bűntudatot vagy lelkiismeretfurdalást?

Nem.

Engem is csúfoltak, én is csúfoltam.

Örülök, hogy nem egy olyan buborékban nőttel fel ahol minden tökéletes, és hogy segíthettem nekik is rendes emberré válni

Egyik barátnőmet 1-5. osztályban szétalázták, tőle pár évvel később olyan igazi könnyezős bocsánatot kértek azok a srácok, és láthatóan szégyellték magukat.

Engem 2-3 srác és 2 csaj alázott rendesen, ők a mai napig csúnyán néznek rám (duci lány voltam, azért bántottak, azóta lefogytam, és sikeresebb is vagyok náluk) de igazából az az egy szerencséjük hogy mindig messze vannak mikor látom őket, ha tettlegességig nem is fajulna a dolog, biztosan nem hagynám ki, hogy valamire beszóljak nekik. Az egyik ilyen srác papnak készül, neki csak annyit kívánok, hogy egyszer döbbenjen rá mit tett, ha van lelkiismerete, az megteszi a többit. Két év múlva osztálytalálkozó, semmi kedvem menni már most, egyedül talán amiatt megyek majd el, hogy megnézzem, ki mennyire lett menő arc a való életben (az eddigiek alapján egyik se), ezzel nyerve némi kárpótlást.

Ha bocsánatot akarnának kérni, szívesen leülnék velük egy kávé mellett megbeszélni a dolgokat.

Engem középiskolában pár fiú,mert nem voltam sem szép, sem csinos, sem divatos, sem menő csaj.Iszonyat évek voltak, iskolai bulikba se mentem, szünetekben bent maradtam, és senki nem tette őket helyre, pedig sokan tudtak róla.

3-al az élet már összehozott párszor, de egyik sem kért bocsánatot, úgy csinálnak felnőttként, mintha semmi sem lett volna.

Engem az élet kárpótolt:kamaszos csúfságom eltűnt, kifejlődtem, divatosabb lettem, hamar lett szerető férjem, három szép gyerekem, jó életem, két diplomám, jó munkám.Önbizalmam, amit ők 4 évig romboltak, visszatért.Csak megvetni tudom őket.A 3 akiről tudok:egyik hájas ocsmány pocakos lett, elváltan él egyedül. Másik szintén elvált,élettársával él, de se vele-se nélküle kapcsolat,ja és neki van egy fogyatékos kislánya, akit az anyja nevel. Harmadik totál vénembernek néz ki, egy undorító vén féreg lett.

Én most 100-szor jobban kinézek, mint ők.És 100.-szor jobb és sikeresebb lettem az életben, magánéletem és társadalmi életem is.

Azért most hogy ezt írom, lehet egyszer beolvasok nekik, talán elmúlik a még meglevő rossz érzésem, ami 30 éve tart.

Nagyon rossz érzésem van emiatt.

Az utcában lakott egy lány, akivel osztálytársak voltunk. Ő kedvelt engem. Én is őt. Sokszor átjött játszani. De az osztály utálta őt. A menő srácok szivatták. Én pedig örültem, hogy már nem én vagyok az alázások alanya. Nem álltam ki a lányért. Együtt nevettem a többiekkel rajta. És leépítettem a kapcsolatot.

Csak saját magamra figyeltem. Igyekezni fogok, hogy majd az én gyerekem helyes döntést hozzon ilyesféle helyzetekben.