Miért nem tudom túltenni magam egy kapcsolaton? 26F

Màr több mint fél éve szakítottunk, Màr akkor tudtam, h nehezen fogom feldolgozni de nem h ennyire, nem kaptam értelmes egyenes választ a szakítás okára, csak h értelmetlen mellébeszélés.. az exem bipoláris megtanultam ezzel a tulajdonsagaval együtt élni, és rendkívül jól is kezeltem, elég nagy az empátiám, h tudjam mikor hogyan kell beszélni viselkedni. De ennek már mindegy, Nos miután szakított velem én kis híján belerokkantam, egyszerűen már mentálisan érezhetően legyengültem, nagyon keveset beszélek, pláne h amugysem vagyok egy nagy dumàs, borzasztóan alszok és ha álmodok őszintén szólva szinte csak vele, és elég rosszakat is, csak akkor alszom minőségit ha betépek... és úgy átmenetileg megszűnik a nyomàs a szìvemről is, nem tudom mi tévő legyek...

Járok kineziológushoz az eset óta, de nem igazán megy a feldolgozás valamivel könyebb és nem szorongok annyira, barátokkal jobban ment elterelni a gondolatokat, de az is átmeneti és nem utolsó sorban szinte minden közeli barátom külföldön van.. ismerkedni meg... konkrétan nehezen ismerkedem, nos van egy nystagmus betegségem ami elég zavaró és nehezen nézek az ember szemébe és ez szerintem visszataszító és elég furcsa is..főleg ismerkedésnél, engem speciel ez zavar...(de kit nem zavarna ha ùgy látnà a világot mintha közbe folyamat ràznák a fejét?)

Továbbá, elfoglalom magam, van egy saját kis birtokom házzal azt gondozgatom próbálom ebben keresni a boldogságom de ez is a kettőnk egykori célja volt és speciel a személyes célom is, de szörnyen boldogtalan vagyok, és nèha az öngyilkosság is megfordul a fejemben ami nem normális.. és már nem is az ő hiánya miatt, mert inkább érzek gyűlöletet mint szeretetet, de valami mégis összekuszálódott a fejemben...