Egyesek miért hanyagolják el a gyerekeiket vagy kényeztetik el őket?

Látok sok ilyen szülőt is, aki vagy túl megengedő a gyerekével, elkényezteti, vagy pedig nem törődik vele, fütyül rá.

Egyik pasi ismerősöm egyik nővérének van kisgyereke, de nem tőrödik vele. Mindig anyjánál vagy ismerősnél hagyja hogy bulizhasson, a gyerek pedig agresszív, üvölt ha nem kap meg valamit vagy szétveri lakást, saját beteg nagyanyja lábát rugdossa..

A nővéremnek is van gyereke, de ő és a férje rendkívül módon elkényeztetik. Tonnaszámra veszik az egy szem gyereknek a rengeteg játékot, akkor is ha nincs szülinap vagy bármi (el se férnek). Ha valami rosszat csinál gyerek, nem szólnak rá. Ha megkérik valamire és visszaszól ''nem csinálom meg'', is csak jópofiznak rajta. Pedig engedelmességre kéne nevelni szerintem egy gyereket.

Az anyámon vagyok legjobban ledöbbenve. Elég szigorúan nevelt minket, bármi rosszat tettünk volna minimum ránk szól hangosan vagy akár kiabál velünk.

Most meg azt mondja, nem baj ha nyilvánosan hisztizik, vagy zajong, üvölt a gyerek, hagyni kell mert ha rászólnak még jobban csinálja. :-O

Érdekes, én és tesóm soha nem csináltunk műsort kiskorunkban, csendben ültönk buszon, kocsiban, bevásárlóközpontban se balhéztunk.

Szerintem már annyira átált a tesómék nevelési módszereire, hogy egyet ért mindenben. Fél ha bármiben nem ért egyet vagy ellentmond nem látja őket többé (az elején voltak nézeteltéréseik, de tesóm anyura mondta szerinte ódivatú meg elmaradott).

Nem tudom így mi lesz tesóm gyerekéből, mindent csak ráhagynak, nem szólnak rá, és hordják elé a rengeteg ajándékot. Ha egy percre egyedül hagyják már üvölt. Oviba kínszenvedés vinni, már a kocsiban rákezdi a hisztit és ordít, alig tudják oviba kitenni. Ha valamit nem kap meg amit akar szintén üvölt.

Én nem akarok beleszólni, sem semmi, de ahányszor megyek látoatóba és ott vannak kissé bosszant. (Mégis csak közeliek).