Kifakult minden, hogyan hozzam vissza azt, aki voltam (próbáltam lenni)?

Bonyolult. Vagy nem is. Leegyszerűsítem.

Életvidám, optimista lánynak vallom magamat. Sokat nevetek, sőt, azt mondják, aranyos a nevetésem és sokszor már azon is nevetnek, hogy én nevetek. 😄 Ezen kívül még nagyon szeretek segíteni másoknak. Egyik barátomat idézve olyan vagyok, mint a napsugár. ^^

Mostanában viszont sokszor össze lett törve a szívem. Ugyanaz a személy, néhány hetente. Kellett kb. 8 hónap, hogy rájöjjek: ő csak kihasználja a szeretetemet. Pedig érte bármit megtettem volna. Minden energiámmal próbáltam segíteni neki, végül pedig belebetegedtem mindenbe (pánikzavar). Már nem beszélünk.

Hosszabb pánikrohamok után van néhány nap derealizációs időszakom, de, mintha ezek az időszakok nem teljesen múlnának el. Mintha szép lassan kifakulnának a napjaim, nem tudok annyira örülni mindennek, mint eddig, pedig... nem vagyok okos, művészlélek, semmiből sem vagyok "kiemelkedő". A kisugárzásom az egyetlen dolog, ami miatt meg tudnak kedvelni az emberek igazán, nem kellene átmennie ilyen szürkébe.

Nem tudok emberekkel beszélgetni, nincs mondandóm. Problémát okoz fenntartani egy beszélgetést, nincsenek szoros barátságaim, vagyis... ez nem teljesen igaz. Olyanok vannak, ahol próbálok segíteni a másik félnek, meghallgatom a problémájukat, tanácsokat adok, de önmagamról beszélni nem akarok, bűntudatot okoz és úgy érzem, senkit sem érdekel. Új barátságaim nem tudnak kialakulni, mert ugye senki sem panaszkodással kezdi, nekem meg ez a "hülyéskedés" nem megy, nincs humorom, maximum mások viccein nevetek.

A másik dolog, hogy kapcsolatfüggő vagyok, nagyon. Szükségem van arra, hogy legyen valaki, aki megölel és elhiteti velem, hogy sosem hagy el, hogy nem zavarja az sem, ha összekönnyezem a pólóját, akire mindig számíthatok. Valahogy nekem nem elég az, ha vannak barátaim. Én valaki életében a legfontosabb szeretnék lenni, nem csak "fontos".

Olyan, mintha csúsznék lefelé egy lejtőn, ráadásul még messze vagyok az aljától, de távol attól, ahol először megcsúsztam.

Biztosan voltatok már néhányan ilyen helyzetben, ti mit tettetek? Hagyjam, mondván "ez csak egy rossz korszak"?