Inkább élnél egyedül egész életedben, vagy hoznál létre emberi kapcsolatokat, viszont úgyis elveszítenél mindenkit?

Ezzel csak magadat bunteted.

Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában de legbelül mindig magány van... Szóval én is magányos farkas vagyok és nem érzem jónak...hiányzik az emberi kapcsolatok..

Nekem eddig sosem volt párkapcsolatom, viszont vesztettem el embert magam körül /halál/. Ezért döntöttem el, hogy nem engedek magamhoz közel senkit, és nem szeretek meg senkit. Miért? Mert a szeretet, az emberi kapcsolatok fájdalommal jár.

A 2., mert ez a természetes, egyszer mindennek vége van, legkésőbb amikor meghalsz.

Valaki megölelne? :/

Én nem tudatosan döntöttem el, hogy nem fogok másokat közel engedni magamhoz. Elvesztettem jó pár éve a legfontosabb személyt az életemben (meghalt). Ezután egy ilyen természetes gát alakult ki bennem, főleg akkor még, hogy kisebb voltam, nagyon eltaszítottam az embereket magamtól. Azóta azért eléggé letisztult a személyiségem meg összességében nyugodtabb lettem. Még mindig sokszor jól esik napokat teljesen egyedül tölteni, sokszor a közös programok helyett otthon maradok. Emellett viszont számos olyan pillanat van az életemben, amikor meglátom a csodát abban, ahogyan az emberek kapcsolódnak egymáshoz, és amikor szinte fájdalmasan azt érzem, hogy nem szeretnék örökre egyedül maradni, és újra annyira szeretnék szeretni valakit, mint régen. Szóval én inkább küzdök minden nap az ellen a késztetés ellen, hogy hideg maradjak és eltávolodott, akkor is ha tudom, hogy bármikor elveszthetem azt akit egyszer közel engedtem. És igen ez néha baromi fájdalmas, de nekem megéri.

Én is több embert taszítottam már el magamtól akaratlanul is életem során. Ebbe beletartoznak a való életben, illetve az interneten megismert személyek is. Nem egy barátságot vágtam már gallyra az önbizalomhiányom, a bizonytalanságom, valamint a folyamatos önsajnáltatásom miatt. Kezdek ráébredni arra, hogy ennek a viselkedésemnek mi lehet az oka. Azt hiszem, én is félek a csalódástól, attól hogyha valakit közel engedek magamhoz és jobban megismer, akkor már nem fog annyira kedvelni/érdeklődni irántam, mint kezdetben. Petsze, tudom hogy ezzel a hozzáállással az örök magányon kívül semmi nem várhat rám, de mégis félek attól, hogy az esetleges jövőbeli emberi kapcsolataiat is pillanatok alatt lerombolnám és esetleg még fájdalmat is okoznék valakinek.