Nektek vannak szabályaitok?

Persze, hogy vannak. Én ezeket nagyon fontosnak tartom.

Számomra az a része agyon fontos ennek az egész saját eszmerendszernek, hogy ne a társadalom - hanem önmagunk számára tudjunk, és akarjunk megfelelni. Rengeteg olyan dolog van, ami a társadalom szerint "jó" vagy "rossz". És egyértelműen, ellentmondást - látszólag - nem tűrve van rásütve ez a bélyegző a dolgokra a legtöbb esetben. Holott ez egy nagyon összetett problémakör... Hogy mi tesz valamit "helyessé", vagy "helytelenné".

Tehát én abban látom a lényeget, hogy önmagunkkal, a saját lelkiismeretünkkel kell tudni elszámolni, és úgy kell élnünk az életünket, hogy ez mindig sikerüljön is lehetőség szerint. (Csak egy példa: Ha pl. valaki alkoholista, akkor el tudja magát könyvelni "rossz embernek" is, meg azt is vallhatja, hogy akkor - ha tegyük fel, hogy nem a családját veri, hanem kizárólag "csak" saját magának árt, akkor azzal nem gondolja azt, hogy "rossz ember" lenne. Ez az Ő értékrendjén múlik. Az pedig már a miénken, hogy mi a véleményünk arról, ahogyan ez a példában szereplő alkoholista ember vélekedik.)

Nagyon sok ilyen "saját szabályom van". Felsorolni nem szeretném, mert nem érzem úgy, hogy ez érdemi hasznot / segítséget tudna jelenteni így önmagában. Leginkább úgy kell elképzelni az én szabályaimat, mint a bécsi etikettet. Bonyolult, és szövevényes szabályrendszert alkalmazok önmagamra - illetve tartom magam hozzá.

Sokáig voltak szabályaim, de a mai magyar társadalmi viszonylatban ezt nem lehet kivitelezni.

Egyet azonban még betartok: a pontos megjelenést valahol.

Nem szabálynak nevezném, inkább egy belső kényszernek. Nekem ezek azok:

Betartom az ígéreteimet.

Találkozókra pontosan érkezem.

Nem mondok véleményt kéretlenül.

Nem ítélkezem mások tettei és döntései felett.

Tisztelem mások szabadságát.