A vezetés valóban túl van misztifikálva? Ki hogy látja?

Nálunk a családban "már" mindenkinek lett jogosítványa, Apuéknak 2 kategória, férfiként beleértve én is megcsináltam azokat amiket akartam (A-B), az viszont már más tészta hogy kik mennyit vezettek az évek/évtizedek alatt, egyik szélsőséges ritka példa hogy a kisebbik lány gyerek a családból nem mer egyedül menni sehova, 2 éve van papírja abból pár napot vezetett felügyelet mellett, annyira fél, teljesen idegességként kezeli az elindulástól számított, érkezésig tartó időt.

Mint minden sofőr, nálunk is jelen van hogy "óvatosan!, odafigyelni" mindezt 26 éves fejemnek, autót illetően nem volt cirkusz a vezetésből soha, de motort tekintve igen, azzal kb úgy megyek mintha csak én lennék az úton, index elmarad mire jeleznék addigra már el is hagytam azt az irányt, a kocsikat előzöm kifelé hogy előttem ne legyen senki, és tudjam húzni neki, erre a szintre 5-ből 4 ember kapásból azt mondja hogy ezért kell a több ellenőrzés, nagyobb büntetési tétel, szigorítás stb

18 éves korom óta vezetek, akkoriban még családi autóval mehettem el egy-egy körre, de emlékszem hogy egy hónap után már bele is tapostam a gázba ahogy lett rá lehetőség hosszú egyenesben, szóval nagyon nem tartok még ott 26 évesen hogy az önuralmam helyén legyen.

Könnyen befolyásolható vagyok, pl alapszabály az is hogy egy sofőrt nem biztathat az utas hogy menj gyorsabban, kerüld ki, előzzed stb. Ha unokaöcsém kikönyörgi hogy menjünk valamerre motorral, abból már félúton borítékolható a "huu a k***a élet, estig haza se menjünk" élményfaktor

Pedig ilyenkor bele sem gondolok én sem, hogy minden felelősség rajtam van, mert senki nem tud arról hogy a gyereket elvittem magammal, így a kockázat is nagyobb.