Hogyan lehetne dűlőre jutni ebben az egészben?

Fiú vagyok, korábban összekaptam egy lánnyal akivel haverok voltunk, ennek az érzelmeim volt az oka. Úgy 1 hete tisztázni akartam vele ezt az egészet, írtam neki egy üzenetet, hogy beszélnünk kéne személyesen a dolgokról, ő azt mondta hogy mondjam el akár üzenetben, de én nem akartam ilyen formában. Aztán inkább felhívtam és úgy beszéltünk. Nem mondtam el neki,hogy belül megfogant iránta valami, hanem elmondtam,hogy mostanában minden összeomlott körülöttem stb stb. Mondtam neki,hogy megbántam mindent szeretnék vele jó viszonyban lenni, szeretném ha szőrös barátság lenne ,mint a többi barátommal, erre ő annyit mondott, hogy nem.lehet ilyenről szó, beszélhetünk, de nem kerülhetek közelebb hozzá. Nem lehet barátság. Nekem ez nagyon fájt, mert régen nagyon szeretett ő is és most pedig mintha idegen lennék csak neki. Szajkózza mindenki, minden bölcsesség a megbocsátást meg a nagy szavakat... Én miért nem érdemlem meg.... A környezetemben sokszor volt olyan hogy mások véres háborút vívtak egymással, borzalmasan gyűlőlték a másikat,de egy idő után szoros barátság lett a vége....

Mi nem vívunk ilyen veszedelmeket de mégis ennyire elzárkózik... Ez nagyon rosszul esik. Azt is mondta a telefonban,hogy nincs semmi baj, majd beszélünk még erről, de amikor a közelemben van, kerül engem, semmit nem akar erről beszélni.....

Hiába mondta,hogy nem haragszik mégis teljesen hideg velem. Fáj, hogy nem néz annyiba sem hogy személyesen is beszéljünk a problémáról.... Inkább kerül....

Mire gondoltok,mi zajik a háttérben? Mit lehet ilyenkor tenni, ha én probalnám rendezni,de csak egyoldalú?