Mennyire rossz, ha az ember az evésre csak egy letudandó feladatként gondol?

Szerintem nem rossz, max. egy szokás.

Ha nincs kivel beszélgetni evés közben, vagy nem olyan a társaság (vagy egyáltalán nincs társaság), akkor elég unalmas lehet. Vagy még arra tudok gondolni, hogy ha valami izgat, pl. nagyon el akarsz menni sportolni, akkor csak gyorsan le akarod tudni az evést.

Szerintem rossznak nem rossz, de azért mégis jobb, ha még az evés is tartalmaz némi élményt (mondjuk ha valami finomat eszel, vagy ha a kiszemelteddel/pároddal eszel, akkor nem olyan unalmas).

Szerintem ez a normális. Hiszen egy létszükségletről beszélünk...

Sokan valami földöntúli élményként / földöntúli élvezetként élik meg az evést. Holott ugye ez is egy egyszerű létszükséglet. Akár az, hogy pisloghass, vagy amit a vécén végzünk.

Három és tizenkilenc éves korom között közkonyhán ettem (óvoda, általános iskolás napközi majd középiskolás kollégium). Valahogy nem jutott nekem túl sok gasztronómiai élmény, igazából leszarom, mi van előttem, csak megeszem, hogy ne szédüljek el. Magamnak főzni is utálok, túl nagy meló. Egyébként sincs egy hatalmas étvágyam, sőt, csokit, csipszet, rágcsálnivalót sem szeretek enni. Nem tudom eldönteni, hogy alapból így sikerültem, vagy csak nem neveltek rá az étel élvezetére... De inkább az előbbi, szüleim arról számoltak be, hogy kölyökkoromban is nagyon rossz evő voltam.

De legalább nem eszek fölösleges zsíros-cukros vackokat és nem hízok el.

Manapság nagyon menő, hogy szinte bármit megengedhetünk magunknak. Kulináris élmények nagyon előkelő helyen vannak. Mindig újabb és finomabb dolgokat keresünk.

Namost ha van.olyan, akit ez nem érdekel, szerintem azzal nincs baj.

Én most tömegnövelésen vagyok, azaz figyelnem kell, hogy mit eszek. Egész szigorú étrenden vagyok. Sokszor eszem ugyanazt a kaját, meghatározott időpontban. Nem túl nagy az élvezeti érték így. De én akkor is szeretek enni. Szóval nem tudom 😃