Van "jogom" szépnek tartani magam?
Amióta csak az eszemet tudom, csúfoltak az iskolában a kinézetem miatt. Általánosban volt egy gyerek, aki a barátaival elnevezett Quasinak és mindig azt kiabálták, amikor megláttak..Már az is eléggé elvette az önbizalmamat, de általános után eljöttem egy szakközépiskolába, ahol egy roma osztálytársam kezdett el cikizni, hogy undorítóan nézek ki, meg gyakran röhögött azon a haverjaival, hogy elvileg hülyén mozog a szám, amikor beszélek (rajtuk kívül ezt soha senki nem mondta), meg utánozták, amit mondtam, ahogy sétáltam, stb.
Szóval miére leérettségiztem, már annyira utáltam magam, hogy sokszor az öngyilkosság is megfordult a fejemben, mert azt gondoltam, minek éljek, ha mindenki a külsőm alapján ítél meg, ráadásul így párkapcsolatom se lehet soha..
De utána nyáron egy kicsit megnőtt az önbizalmam, mert befestettem a hajam meg kicsit változtattam a stílusomon is, szóval nem tűnt olyan reménytelennek a helyzetem. Közben jelentkeztem szakképzésre az iskolában, ahol leérettségiztem, ahol ismét osztálytársak lettünk azzal a személlyel, aki csúfolt érettségi előtt is és ismét kezdődött elölről az egész. Volt, hogy kirúzsozva mentem (egyébként többen is mondták az ismerőseim közül, hogy nagyon jól állt az a szín, ami aznap volt rajtam) és a szóban forgó osztálytársam kiröhögött, hogy kinek akarok tetszeni, meg ilyesmik. Többé nem használtam iskolába azt a rúzst, de még hónapokig téma volt és a majdnem év végéig szinte minden nap a fejemhez vágták, hogy milyen """szexis""" voltam vele...
Azóta szégyellek házon kívül bármilyen sminket használni, mert félek, mások is szánalmasnak néznek, amiért így próbálok normálisan kinézni, pedig ilyen arccal az lehetetlen..Meg tudom, kicsit ellentmondásos, de magamat nem látom igazán rondának, viszont ugye többen is mondták már, hogy ronda vagyok és kezdem azt hinni, valami testkép zavarom van és tényleg olyan bűnronda vagyok, csak én gondolom magam "szépnek", vagy legalábbis átlagosnak..
Szóval félek adni magamra, nehogy ugyanígy beszóljanak, de így meg én érzem magam rosszul, hogy nem viselhetek mondjuk olyan sminktermékeket vagy ruhákat, amik tetszenek magamon.
Szerintetek ezek alapján tényleg én látom magam rosszul? Vagy van valamennyi esély arra, hogy igazából nem is a kinézetemmel volt bajuk, csak belém akartak kötni?
válasza:Más emberek csúfolása, lelki terrorizálása a legnagyobb szegénységi bizonyítvány.
Hülyékkel foglalkozni meg a hülyék dolga.
Van még kérdés?
válasza: válasza: válasza:Saját tapasztalat a "csúnyaságot" illetően:
Nekem mamám azt mondta, hogy hiába vagyok csinos és szép, ha a tekintetem elutasító. Úgy értem, hogy a szemeimmel minden rendben, tehát konkrétan csak a pillantásomra kell gondolni, amitől a férfiak egyszerűen berezelnek. Bárcsak egyszer beszélhetnék erről egy olyan férfivel, aki őszintén megmondja, hogy mi a helyzet ezzel kapcsolatosan... De egyelőre csak mamám szavait kell elhinnem. Vagy tanulható-e a "megfelelő tekintet"... passz...
válasza: válasza:Éreztem már így általánosban, de később normálisabb társaságba kerültem a gimiben.
Egyetemeken még jobb volt a helyzet, addigra szerintem lekomolyodik a legtöbb ember legalább annyira, hogy kinövik ezeket a hülyeségeket. Legalábbis én egyetemen egyáltalán nem tapasztaltam ilyen kötekedéseket, annak ellenére, hogy általánosban folyamatosan ment....
Tedd túl magad a gyerekkori sérelmeken, aztán szerintem elmúlnak ezek, ahogy felnősz. Felnőttek már nem foglalkoznak ilyen cikizésekkel, tapasztalatom szerint.
válasza:Egyrészt nincs azzal semmi baj, ha sminket használsz.
Másrészt, nem tudom hogy nézel ki, de szerintem ne tedd a sminktől függővé a szépséget. Én rosszallom, amikor önbizalom hiányos nők azt hiszik, hogy csak sminkben lehetnek szépek, és pl. ki vannak akadva, ha véletlenül készül egy kép róluk smink nélkül, vagy attól félnek, hogy valaki meglátja őket, miközben hozzászoktak a kisminkelt mesterkélt archoz és csak azt tartják szépnek.
Szerintem a smink úgy működik, mint egy "kiegészítő" a nő szépségében, de konkrétan nem a sminktől lesz szép.
A magam részéről úgy vagyok, hogy vannak olyan napjaim, amikor rondának érzem magam, ilyenkor a smink sem segít.. mert egyszerűen úgy érzem, hogy ez belülről jön, a hangulatomból. Máskor meg ragyogóan szépnek érzem magam, ehhez nem kell smink. Szeretek sminkelni, de nem állítanám, hogy attól függ a szépségem.
Ha valaki szépnek tart alapból, akkor annak minden állapotomban tetszem, akinek meg nem tetszem, annak nem fogok akkor sem, ha bármit is teszek magammal. Ez így működik.
Vannak nők, akiket gyönyörűnek tartok úgy természetesen. Akit nem meg tartok annyira szépnek, az bármennyit sminkelheti magát, nem fog változni a véleményem.
válasza:Ne hidd el amit mondanak.
Ezek kineznek egy celpontot, aki sebezheto, majd az elettelenek ot sertegetik, hogy erosnek tunjenek.
A kulsod siman lehet, hogy atlagos, viszont ok szandekosan csunyanak titulalnak, hisz pont ez a celjuk: hogy nagyom bantsanak.
Csak annyira szet alaztak mar teged, hogy szornyu otletnek tartod a sminket, holott ez teljesen normalis dolog, csak te feled az allatok nem turik ezt.
Viselj sminket, ha szebbnek latod magad benne. Lehetsz szep, sot, szerintem az is vagy, csak a s3ggfejek torzitottak el az onkeped.
Köszönöm a válaszokat, jól esett olvasni őket :)
Egyébként vannak napok, amikor iszonyatosan rondának látom magam, máskor viszont egész szépnek. És a szép napjaimon szeretek pl. sminket viselni, de nem csak sminkkel érzem magam elfogadhatónak, csak az ad egy kis plusz magabiztosságot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!