Miért érzem úgy magam, mint egy gép/robot? Hallom, amit mondanak, de nem hiszem, vagy fogom fel?

Vannak olyan emberek,akik nem tudnak mit kezdeni a bókokkal..Valószínű neked is fura,hogy a zárkózott idők után most jönnek a bókok.

Magadra próbálod ezt a viselkedést eröltetni, mert másolsz valakit, de nem jól. Mert aki ilyen személyiség belül, nem mosolyog örökké, de a lényéből árad a nyugodt derűs békesség, és a belső öröm. Te viszont majd fel robbansz belülről, mert csak utánzod az illetőt.

Ott lehet a gond, amit az előző is ír, hogy magadra erőltettél egy olyan viselkedést, ami ellenkezik a jellemeddel. Valamennyit lehet változni, és kell is, ha hátrányosnak érzed a zárkózottságot, de nem jó nagyon erőltetni. Az alapvető jellemedet úgysem tudod megváltoztatni, és belső konfliktust okoz, ha a jellemeddel nagyon ellenkező dolgot erőltetsz. Ezért van az, hogy nem hiszed el, hogy dicsérnek. Valahol tudod, hogy ez nem te vagy, igazából nem neked szól a bók, hanem annak a viselkedésformának, amit felvettél, de amivel mégsem tudsz azonosulni. Szerintem vegyél vissza egy kicsit, és úgy viselkedj, hogy azt még természetesnek és otthonosnak érezd, tudatosan törekedj arra, hogy mindig "magadat add". Nem kell folyton mosolyogni sem, csak ha kedved van hozzá, akkor mosolyogj! Ha van benned valamilyen érzés, azt add ki szabadon, ha boldogságot érzel, akkor felszabadultan legyél boldog, de ha nem érzel, akkor ne erőltesd mesterségesen a mosolygást! Ha valami nem tetszik, azt is mutasd ki, de azt is csak természetesen! Ha meg éppen nincs kedved mindenkivel jópofizni, akkor ne csináld! Zárkózott ember ne akarjon mindig a társaság középpontja lenni, mert úgysem fogja jól érezni magát abban a szerepben. Ha néha mégis a középpontba kerülsz, azt élvezd ki, de ne erőltesd, hogy te legyél a középpont! Ha ezt mind betartod, és úgy is dicsérnek, akkor biztos lehetsz benne, hogy az tényleg neked szól, és nyugodtan elhiheted!