Csak én utálok hús-vér létező ember lenni? Az egész életünk tulajdonképpen a túlélésről szól?

Ilyeneken csak az elkeseredett idegbeteg emberek töprengenek,már ne is haragudj.

Egészséges lelkületű ember megtalálja a jót,a boldogságot,az örömöt,és tud tenni érte,hogy így legyen.

Ráadásul ugyanúgy farkastörvények uralkodnak, mint az állatvilágban.

Az erős, mentálisan egészséges, nagy önbizalmú győz, a gyenge szenvedni fog.

Én amúgy, mint életfenntartás, a sportra vagyok mérges.

100 éve nem volt ennyi gép, a napi dolgok részeként az ember már eleget mozgott.

Ma meg szükséglet a sport, mint az evés meg az alvás.

Persze időnk semmi.

Én pl délelőtt házimunkáztam, koradu. ügyeket intéztem (pénzügyek), utána állásokat nézegettem, mert munkahelyváltásban vagyok, most meg angoloznom kellene.

# 5

Nem lehet mindig jó kedve az embernek és igen, olyankor ilyeneken gondolkozik.

Az emberek többsége engem pl. nem érdekel.

Az emberek többsége a legtöbb dolgot logikátlanul csinálja, lusta... és már bocsánat, de sokaknak kicsi az érdeklődési köre.

Az emberek között is ugyanúgy jelen van az, ami az állatoknál is: aki erős, túlél, aki gyenge, az szenved/meghal. Ami a probléma, hogy emberként életben tartjuk a gyengéket, így azok élnek, de szenvednek és semmi örömöt nem lelnek az életben, mert gyengék és csak jót tenne nekik a halál. Ilyen vagyok én is. Életképtelen, haszontalan gyász vagyok, mindenféle hibám és defektem van, de élek, mert 21. század, orvostudomány és emotionális alapon való gondolkodás. Szenvedek is.

Aki pedig életre való és valaki, erős ember, az meg ezt nem érti meg, hogy milyen nekem. Sajnos ez van.

Én meg lelkileg vagyok egy roncs.

Szerintem enyhe autizmus (leánykori nevén Asperger), enyhe vagy közepes szociális fóbia, erős tömegfóbia (bár egyébként is szívesebben élnék kevésbé zsúfolt helyen), erős önbizalomhiány, gyenge idegrendszer/idegbetegség.... részben ezek és az ezek miatt ért sérelmekből következően embergyűlölet.

Talán csak ennyi.

Borzalmasan rossz munka, amiből nem látok kiutat (és a jellem, természet, erős önbizalom, soft-skillek is kellenének ehhez, meggőződésem, hogy akkor a diplomámnak megfelelően dolgoznék, mert amennyit én nyüzsögtem, önkénteskedtem, TDK-ztam, beleadtam... viszont a soft-skilleknek és úgy általában a normális természetnek vagy hogy mondjam, híján voltam.)

Szóval ja.

És minket életben tart a társadalom.