Lehet hogy az osztálytársamnak valamilyen személyiségi zavara van? (Többi lenn)

ugyan ez voltam en is. alapvetoen nem voltam csendes, csak sehogy sem jott ossze a baratkozas. nalunk is allando volt a veszekedes, hala egy szemelyisegzavaros anyukanak. a csaladjaban valami nem oke es emiatt a szocializacioja sem olyan amilyennek lenni kene. nyilvan agressziv es erzekeny, ha allandoan kudarckent eli meg a beilleszkedest, gondolom a csaladjaban ez a szerep jutott neki aztan ezt viszi tovabb a kozossegekbe. valoszinuleg igen, szemelyisegzavara van. az, h nem latja at a dolgokat es az empatikus kepessegei nem a legjobbak az nem biztos, h szociopatasag. nekem is megvannak ezek a tunetek. egyszer fel is hivtak ra a figyelmem elegge. tanultam pszichologiat, olvastam is pont errol valamit, de mar nem remlik teljesen, hulyeseget meg nem akarok mondani. de igen, a csaladja miatt van ez es hosszutavon rengeteg problemaja lesz meg ebbol.

ha gondolod, bovebben privatban is meselhetek. :D

Esélyes hogy van neki.Valószínű, hogy ahogy mondtad is otthon nincsen minden rendben. Mivel az ilyesfajta viselkedés sok esetben (nem mindig, de sokszor) az otthon bántalmazott (nem feltétlen fizikailag értem, de az sem kizárt) gyerekeknél fordul elő. És az, hogy ti is "bátjátok" a suliban(még ha poénból is, érthető hogy rossz néven veszi,amikor egy veszekedéssel teli környezetben nőtt fel, és gondolom őt sem kímélik )csak olajat tesztek a tűzre, mert otthon is biztos bántják. És nincs olyan ember akit ha folytonos bántalom, megalázás ér normális érzelmi reakciók alakuljanak ki nála. Ezért lehet hogy nem ismeri fel azt amikor ti poénkodtok, és azt is "támadásnak" veszi, amire természetes reakció a védekezés vagy visszatámadás.(nála visszatámadás:csapkodás, rúgdosás..) És nézzen ki egy család akármilyen normálisan, egy kívülálló nem tudja megmondani hogy egy család "normális-e" . Elképzelhető, hogy mivel mondtad hogy jó módban élnek, a szülei sokat dolgoznak és ebből következően stresszesek, így elhanyagolják, sőt lehet hogy a szülei folyton leszólják. Vagy pont az ellenkezője hogy igazából nem élnek jómódban és azért is megy a vita(nem lehet tudni, nem laksz vele) . Az hogy megy otthon a veszekedés nyílván nem normális, és ha ő kis kora óta ezt látja,hallja ezt tanulta el,persze hogy nem képes együttérzésre,és normális érzelmi reakciókra. Valamint ha soha nem kapott a szüleitől szeretetet persze hogy nem fogja tudni tovább adni ha azt se tudja mit kell, és hogyan.A legjobb amit tehetsz vele, hogy mivel szerintem szeretetet senkitől sem kapott, te adsz neki(és ezt most nem romantikus értelemben értem). Barátkozz vele, éreztesd vele hogy nincs egyedül, segíts neki, persze ezt ne ilyen nyíltan hogy"hallod nekem elmondhatod a családi problémáidat", mert akkor csak azt éred el hogy kerülni fog. Hanem inkább finoman érdeklődj felőle,mutasd ki neki hogy benned őszintén megbízhat (és ne olyan legyél, mint akiben a srác megbízott, de kipletykálta a dolgait és már te is tudod, hogy megy otthon a veszekedés) és ahogy minél jobban a bizalmába fogad mehetsz bele a személyesebb dolgokba is. Legyél a támasza, és ne bátsátok még poénkodva se, főleg ha látjátok hogy ő nem úgy fogja fel ahogy ti szánjátok.. A földön fekvőbe se rúgunk bele hanem felsegítjük. Segítsd fel szegény srácot...

utolso ketto, nagyon jokat irtatok, nekem is hasznos volt. :D elso voltam.

Nem hinném hogy gondod lenne... Rosszul neveltek fel, és egy ilyen emberhez pedig közeledni kell! érdeklödni beszélni hozzá Segíteni neki nem pedig elnevezni némának.