Szerintetek a vakok és süketek hamarabb el tudják érni a spirituálisan magasabb szinteket?

Szerintem semmivel sem jobban, csak neki mivel teljesen mások a fogalmaik, a világról alkotott benyomásaik, máshogy is élik meg, mint mi, látók. Szóval amit ők éreznek, mondanak, az szerintem nem magasabb szint a miénknél, csak annyival másabb, hogy azt mi ne mtudjuk pontosan megérteni, nem tudunk az ő fogalmaikkal dolgozni, ezért magasabb szintnek érezzük. Pedig csak más.

A kettő közt nincs ilyen kapcsolat, így "eszközként" sem használható a "magasabb" szint elérésére az, hogy valaki elveszíti egyes érzékszerveit. Ahhoz, hogy bárki bármit elérjen, először is kell egy ilyenfajta érdeklődés. Ami ilyen emberek között is ugyanolyan arányban található, mint a többi ember között. A süketség és vakság pedig pont hogy nem arra motivál, hogy befelé figyelj, hanem inkább arra, hogy kifelé. Hiszen amíg egy hallását/látását nem nélkülöző ember a megszokott módon érzékelheti a külvilágot az érzékszerveivel, addig akinek ez nem adott, máshogy kell megoldania, s ez eleinte sokkal nehezebb és óriási energiát igényel. Igazából egy felnőtt, dolgozó vak embernél egy látó embernek jóval több ideje marad elmélkedni, hiszen elmélkedhet utazás közben, sétálgatva, elmélkedhet mindenhol, eközben egy vak ember összes érzékszervét a tájékozódás köti le. Az más, hogy a más érzékszervek túlfejlődése a kiesett érzékszerv kompenzálására adhat izgalmas élményeket, de ezek nem feltétlenül ágyazódnak spirituális kontextusba.

Az, hogy valaki hisz a spiritualitásban, nem függ a fogyatékosságától, és atól, hogy valaki fogyatékossággal él, még nem lesz spirituális értelemben jobb ember, mint egy látó.