Vannak még olyanok, akik túl lassúak másokhoz képest?

Én is tapasztalok ilyet a mindennapok során, hogy másokhoz képest mintha lassabb lennék, több időbe telik ugyanazt a dolgot elvégezni.

Én nem szeretek kapkodni, inkább kényelmesen csinálom a dolgokat.

A Te példáid igazak rám is. Hiszen mikor még gimnáziumba, aztán pedig egyetemre jártam, mindig csodálkoztak a többiek, hogy mit tudok olyan sokáig, akár éjszakába nyúlóan tanulni. Nekem annyi idő kellett hozzá, más már 10 órakor aludt. Jah, és nem szín kitűnő voltam, hanem átlagos tanuló.

A munkában is tapasztalok ilyet, hogy más ugyanazt a munkát hamarabb elvégzi, mint én, de itt hozzátenném, hogy közel sem olyan lelkiismeretesen, mint én. Nem érzem, hogy hátrányom származna belőle, de valahol nekem kicsit zavaró ez.

Másik dolog a bevásárlás. Már többször feltűnt, hogy míg én nyugodtan bóklászok, nézelődök, válogatok, addig más csak jön, gyorsan a kosárba pakolja, amire szüksége van és irány a kassza.

A fürdőszobában én is sok időt el tudok tölteni, akár egy órát is, ha hajat is mosok, akkor még többet, igaz én lány vagyok. Itthon volt, amikor szóvá is tették, hogy sokáig vagyok bent.

Még tudnám sorolni a dolgokat, de már így is hosszú vagyok. Lényeg, hogy nem egyedi az eseted. :)

Ja én is ugyanezek! Dettó!

Már az oviban is én voltam az utolsó.

Az egyik tanárom azt mondta rólam a szülői értekezleten, hogy "lassú, de alapos". A főnököm sokszor mondott már olyat, hogy azért biz rám valamit, mert biztos, hogy alaposan elvégzem. Viszont mindig röhögnek rajtam, hogy mit szuttyogok annyit! Más kolléganők viszont sokszor felületesek, de gyorsak.

Szerintem nem lehet tökéletes munkát gyorsan végezni. Vagy ha lehet, mázlista az illető!

Én mindig újra és újra ellenőrzöm magam.

Sajnos én is ilyen vagyok. Azért sajnos, mert ez a munkahelyeken is igaz rám... És emiatt nagyon nincsenek velem kibékülve sehol. Mindenki pörög ezerrel, én pedig majdnem a lajhárhoz tudom magam hasonlítani a Zootropolisból (jó, annyira azért nem, de be tudok lassulni rendesen); szeretem a tennivalóimat a saját, kényelmes tempómban csinálni, átgondolni mindent, a lehetőségeimet és a legjobbat kihozni a helyzetből.

Ugyanakkor nem tudom hogy mi lenne velem ha azt csinálnám amit a nők többsége ma: dolgozik jó esetben csak 8 órát, gyereke(ke)t nevel, vezeti a háztartást, még a férjére is jut ideje és van ereje mosolyogni... Úgy érzem ez számomra lehetetlen lesz, így a párkeresésben is jelentős hátránnyal indulok, hisz mindenki úgy szokta meg a felállást, mint amit a többi átlag nő csinál.

A suliban is én voltam a béna belassult, a kilógó, aki nincs túltolva energiával hanem csak elvan, tesin a csoportjátékokba is utolján választottak.

És úgy tapasztalom, hogy rengetegen nem is tudják ezt megérteni és elfogadni, hogy valaki természetéből, születésétől adódóan ilyen és nem azért mert beteg/depressziós/átmeneti lehangoltság...

En pont az ellenteted vagyok. Ami hidd el nem jobb! Folyton ramszolnak hogy “ne siess!!! “

A becenevem Dodgem. Sokszor keklila zold a labam mert neki megyek mindennek, eltorok dolgokat, kifelejtek dolgokat. Nő letemre kb 3 perc alatt lezuhanyzom es a sminkem is max 5 perc. A hajam fel -1 ora ha megnosom az is csak azert mert sűrű és sok! De ennyi :D

Se mi gond, te sem agyvérzésben fogsz meghalni. :-D

Vannak ennek előnyei, hátrányai, függ attól hogy mennyire hat ki a környezetedre, mennyire bosszantasz vele másokat. Ha nem nekem kell ilyen típusú emberrel dolgoznom, akkor csak mosolygok rajta. Példák:

Van egy irodai cég akiknek a beszállítója vagyok. Ott dolgozott egy srác akit mindenki imádott, de munka terén alvajáró volt. pl. ha ő vett fel rendelést, rajzolta a betűket, és mindenki lélegzetvisszafojtva nézte mikor ér már egy szó végére.

A sógorom is ilyen, de ő már kicsit idegesítőbb. pl. menjek érte 11-re mert délre fel kell érni Pestre, erre 11-kor még a zuhanyzóban van, és akkor csámpázik ki komótosan és még utána áll neki átnézni a cuccait, hogy mindent összecsomagolt-e.

Én az időbeosztással épp ellenkezőleg vagyok, mindig pontos vagyok, mindenhova időben odaérek, és az rendkívül bosszant, ha szórakoznak az időmmel. Vannak még az örökké elkésős emberek, az egyik barátnőm is ilyen. Ha megbeszéljük hogy 3-ra itt van, lesz abból 4 is minimum. Még soha nem sikerült időben ide érnie. ok. nem a ház ég, de engem ez zavar kicsit. Főleg mikor tudom ,hogy valójában semmi halaszthatatlan dolgot nem csinált épp, egyszerűen csak eltökörészi az időt és szarik rá hogy mit beszéltünk meg.

Tevékenységekben, készülődésben stb én is ilyen lassú vagyok.

Munkában viszont pl. gyors vagyok.

Hát én is így vagyok ezzel, de nekem az idővel semmi bajom, csak másoknak nem tetszik hogy nekem olyan sok időbe kerülnek a dolgok. És rettenetesen felháborodnak, ha azt merem válaszolni a sürgetésre, hogy holnap is lesz egy nap.

Az idővel én békében élek, de másokkal van bajom elég emiatt. A legkorábbi tapasztalatom ez ügyben az általános iskolai énekórákra nyúlik vissza. Az elvhű tanító vonalzóval ütötte a fejemen a nóták ütemét, azt remélve, úgy talán sikerül belém verni, hogy az idő egy nagyon fontos tényező a zenében (és más dolgokban is). Tanítóm fáradozása (és az én szenvedésem) mind hiába, csak évekkel később sikerült belátnom, hogy ez ügyben bizony nagyon hátrányos helyzetben vagyok. Mikor kamaszkoromban a barátommal az utcákat koptattuk, azzal versenyeztünk, hogy ki tudja a leggyorsabban elolvasni az autók rendszámát, hát én mindig lemaradtam. Míg a barátom azonnal ki tudta mondani a rendszámot mihelyst meglátta, nekem a számjegyeket egyenként kellet felismernem.

Elkövettem azt a hibát, hogy igyekeztem megfelelni mások elvárásainak, ez bizony csak ritkán hozott kielégítő eredményt. A konfliktusok sokasága mellett egyik nagyobb hátránya az volt, hogy problémámat igyekeztem elrejteni, ami egy önkénytelen védekezéssé vált és még most is gyakran jelentkezik, mikor már nem látom fontosnak, hogy bármit is elrejtsek mások előtt.

Mégis van nálam ennek az áldatlan tulajdonságnak jó oldala is. Bizonyos dolgok, amiket fontosnak találok azokba mélyen bele tudok merülni, hogy minden kétséget kizárva helyesen érthetem és végezhetem a dolgot.