Sok férfit miért nem érdekel a családalapítás, hogy tudnak csak a kedvteléseiknek, hobbijaiknak élni?

A nőket az emberek érdeklik inkább, a férfiakat pedig a dolgok. Ez pszihológiai tény, szerintem részben választ ad a kérdésedre.

A másik, hogy mivel a hagyományos, egyszerűen beazonosítható nemi szerepkörök háttérbe szorultak azért sokaknak nehézséget okoz a családalapítás. (bár ezzel nem azt akarom mondani, hogy régebben amúgy sokkal könnyebb volt)

Egyébként a kérdésedet természetesen "nős" verzióban is fel lehet tenni, miért nem akarnak a nők házasodni, gyereket vállalni stb.

Én mindig is akartam gyereket, aztán valahogy kihalt belőlem.

6 évig volt barátnőm, eljegyeztem, és mindenáron gyereket akartunk. Csakhát kicsi, drága albérlet, rossz munkahelyek, kevés pénz miatt nemet mondtunk mindig, sőt kapcsolatunkat is kinyirta.

utána kb 1 évig egyedül voltam, és azt mondtam, hogy hogyan lehettem ilyen hülye...

Ahogy írtad megbántam. A férfi dolga lenne, hogy bátorítsa a nőt, hogy a körülmények ellenére vállaljuk be, én itt maradok, segítek bármilyen rossz a helyzet stb. Én mit csináltam, amikor azzal jött, hogy legyen gyerek? Stresszeltem őt, meg magamat, csomó negatív érvet felhoztam minden egyes esetnél.

Szakítás után úgy éreztem, hogy mindent elszúrtam, nagyon megbántam, hatalmas lehetőséget szalasztottam el, a legnagyobb vágyamat, feleséget, és a gyereket.

Mély depiből kilábalva ma már 26 évesen azt mondom, leszarom, hála a jó Istennek nem lett egyik sem, mekkora nyűg lenne még az is.

Pár év egyedül lét után reálisabban gondolkozik az ember, de sok férfi nem veszti el a fejét párkapcsolatban sem!

Ezért nem akarnak a férfiak rossz körülmények közé gyereket.

Én nő vagyok és mégsem akarok gyerekeket. Na bumm.

A hobbijaim és a kedvteléseim 0-24-ben örömöt okoznak nekem és talán éppen annyiba kerülnek mint egy gyerek, aki viszont nem tenné. Már csak azért sem, mert belehalnék, ha nem tudnám miatta azt csinálni, amit most.

Kétlem, hogy később megbánnám, a hobbijaim nem szaladnak el 18 év múlva sem, ahogy remélhetőleg a férjem sem, aki ugyanígy gondolkodik :)

Kedves 9-es, tán írtam, hogy milyen hobbijaim vannak, hogy te ennyire szomorkodsz rajta? :D Nem a sarokban rajzolgatok, többel is karriert futhatok be. Nem fogom sutba vágni, csak mert mások szerint nekem az lenne a jó, ha szülnék.

Már elértem azt az életkort, amikor a nők hirtelen meggondolják magukat, én nem tettem. Ha tenném is, van annyi ép eszem hogy tudjam, hosszú távon mi a jó nekem. Talán - engedelmeddel -, én jobban ismerem magam nálad :)

Másik: vannak macskáim (mentettek és a nyakamon maradtak, nem gyerekpótlékok mielőtt belelátnád), imádom őket, de csak ha olyan kedvem van. Ha nincs kedvem hozzájuk, elküldöm őket a búsba és stresszel, ha nem szállnak le rólam. Már csak azért is nem szülnék, mert tudom, hogy nekem is szar lenne, a kölöknek is.

Sajnálom, ha ennyire érthetetlen, hogy vannak nők, akiket az agyuk irányít és nem a hormonjaik :)