Miért baj az, ha kizárom az életemből azokat az embereket, akik bántottak, vagy ártottak nekem?
Mindig is nagyon lelkis voltam, borzasztóan a szívemre tudok venni mindent. Régebben rengeteget stresszeltem olyan emberek miatt, akik bántottak. Mindig magamban kerestem a hibát, hogy biztosan jó okuk van ezt tenni velem. Emiatt voltam depressziós is. Aztán segítséggel ezt le tudtam küzdeni, mára eljutottam odáig, hogy nem érzem már rosszul magam ilyenek miatt. Nem tartok többé haragot meg gyűlöletet senki iránt, mert rájöttem, hogy ezzel csak magamat mérgezem. Most már úgy vagyok vele, ha valaki megbánt, vagy szándékosan árt nekem, akkor azt az embert egyszerűen kizárom az életemből. Nem idegeskedem miatta többé, nem haragszom rá, egyszerűen megszakítok vele minden kapcsolatot, éljen boldogan, de én nem akarok semmilyen kontaktba kerülni vele. Persze ha az illető megbánta amit tett, és láthatólag megváltozott, igyekszik jóvá tenni a hibáját, akkor meg tudok neki bocsátani, de felejteni sosem fogok. Mióta így élek, sokkal nyugodtabb vagyok, nem idegeskedem mások miatt, megtaláltam a lelki békémet.
Viszont vannak, akiket ez zavar. Körülbelül két éve a húgommal kerültem hasonló helyzetbe, azóta vele sem tartok semmiféle kapcsolatot. Édesanyám viszont ezt nem hajlandó elfogadni, állandóan azt mondogatja, hogy beszéljünk már egymással, ne haragudjak rá. Nem érti meg, hogy én egyáltalán nem haragszom, egyszerűen csak őt is kizártam, így nyugodt az életem. Nem szeretnék visszaesni a depresszióba olyan emberek miatt, akik rossz érzéseket keltenek bennem.
Szerintetek is baj az, ha az ember a saját nyugalma érdekében haragtartás és gyűlölködés helyett inkább "megszabadul" az olyan személyektől, akik ártottak neki? Mi ezzel a probléma? Esetleg van köztetek valaki, aki hasonlóan cselekszik?
válasza:Szia!
Ha én lennék közeli ismerősöd, aggódnék, hogy túl sok embert kizársz fölöslegesen. Hogy meg se próbálsz kibékülni velük, holott, ahogy írtad, könnyen megsértődsz, esetleg olyasmin is, amit nem szánt az illető sértésnek, vagy legalábbis nem olyan súlyosnak. Nem a haragtartás meg a távoltartás az összes lehetséges opció, ki is lehet békülni, megbocsátani, elfogadni, hogy senki sem tökéletes. Az írásodból az a benyomásom, hogy nincs olyan ember az életedben, akivel igazán szoros kapcsolatod lenne, amit nem szakítanál meg egy kis apróság miatt. Miért? Jó így neked? A te életed, te dolgod, te tudod, mit csinálsz. De ha a közeli ismerősöm, rokonom, barátom lennél, akkor aggódnék érted.
Semmiképp nem elítélni akarlak, fél oldal szöveg alapján nyilván nem lehet valakit mélységében megismerni. De talán néhány dolgon érdemes elgondolkoznod a fentiek közül.
válasza:Nálam is hasonló a helyzet.
Már nem érdekelnek a beszólások, a negatív vélemények, a sötét emberek, még akkor sem ha történetesen testvérek.
Azóta amióta így élek, nyugodt az életem.
válasza:"aggódnék, hogy túl sok embert kizársz fölöslegesen"
Na itt jön az, hogy nem az emberi kapcsolatok mennyisége számít, hanem a minősége.
Ne legyen 20 "barátom", elég nekem egy is akire mindig számíthatok.
válasza:Attól függ mit tesz az ilető.Egyébként nem probléma kizárni embereket az életedből.Azokkal az emberekkel teszem ezt akik beszólogatnak,cinikusak,ironikusn célozgatnak.Vagy olyan témákról puhatolóznak amik problematikusak az életemben és nem szívesen beszélek róluk,de ők ennek ellenére is felhozzák a témát szándékosan.Na, az iylenek nélkül sokkal nyugodtabbnak érzem magamat.
Ami a húgodat illeti nem tudom mi történt közöttetek,de ha nem olyan súlyos dolog mégis csak a húgod.Nekem a szüleimmel nincs olyan jó kapcsolatom,rengeteg a feszültség közöttünk,igaz jelenleg még sajnos velük élek,de ha el is költözök tőlük azért havonta 1-2 alkalommal pár órára eljönnék hozzájuk.
Hogy nem zárok-e ki túl sok embert? Véleményem szerint nem. Bár azt írtam, lelkis vagyok, de ennek ellenére tudok különbséget tenni egy apró sértő beszólás, és komoly sérelem, vagy ártó szándék között. Van néhány nagyon közeli barátom, akikért tűzbe mennék és viszont. Nem sok, de nem a mennyiség a lényeg. Természetesen aki néhányszor cinkel pár aprósággal, azzal még elnéző vagyok, kizárni olyanokat szoktam, akikkel tényleg komoly konfliktusom volt, és az illetővel kapcsolatban semmi más nem marad meg bennem, csak rossz érzelmek. Tudok megbocsátani, amennyiben a másik félen is látom a változást, és feltételezhetem róla, most már jó irányt vesz a kapcsolatunk.
Számomra ebben a kérdésben teljesen mindegy, hogy az illető, akit kizárok, távoli ismerős, vagy közeli rokon, a szándék a lényeg, senkivel sem vagyok elnézőbb azért, mert biológiailag közünk van egymáshoz. És ez az, amit édesanyám nem hajlandó elfogadni.
válasza:6-os: teljes mértékben egyetértek veled, én is pont így látom a dolgokat. Az olyan emberek, akik negatív hatással vannak az életemre, csak hátráltatnak. Így is annyi stressz éri manapság az embert, az ilyen személyek pedig csak fokozzák, ha hagyjuk magunkat.
Van az a mondás, hogy az ember a családtagjait nem választhatja meg. Ez így is van, de nem is kötelező eltűrnie őket, ha megvan rá az oka. Számomra sokkal többet ér egy olyan ember, akivel bár nem vagyok vérségi kapcsolatban de támogat, mint egy olyan, akivel ugyan van valamennyi közös DNS-em, de semmi jó nem származik a vele való kapcsolattól.
Már csak édesanyámnak kellene ezt valahogy megértenie, elfogadnia.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!