Ti is úgy érzitek néha, hogy a "pozitívság" igazából a tények figyelmen kívül hagyása?

Ezen pont ma gondolkodtam 😀

És ugyanerre jutottam

Nem. Én született optimista vagyok, kissé túl erősen is, de ez nem akadályoz meg a realizmusban, sőt a negativitásban bizonyos esetekben (néha paranoid vagyok és mizantróp).

Az még nem gond, ha pozitívan állunk a dolgokhoz, de lehet, hogy neked mást jelent ez. Nyilván ha azt mondod, hogy minden szép és jó, az illúzióvilágban élés.

Nem. Ha ismerem a tényeket, miért ne lehetnék pozitív?

Ha mondjuk nem tetszik egy tény, és tudok rajta változtatni akkor teszek érte. Ha pedig nem tudok ellene mit tenni, akkor számomra pl pozitívabb megtanulni elfogadni, együtt élni vele, mint úgy tenni mintha az a tény nem létezne.

Ha így fogalmazod meg, valóban hülyén hangzik, de nagyon nem mindegy, milyen tényeket hagy az ember figyelmen kívül. Tény, hogy egy nap 24 órából áll. Ha ezt figyelmen kívül hagyod és annyi dolgot tervezel egy napra, amennyi garantáltan nem fér bele, annak nyilvánvalóak a következményei. Hülyeség lenne a pozitív gondolkodás jegyében nem gondolni arra, hogy ennyi feladatot nem lehet egy nap alatt megcsinálni.

Ha csak annyit tervezek egy napra, amennyi belefér, akkor viszont egy csomó lehetőségről le kell mondanom. Ha egyszerre van a spinning-óra és a kedvenc mozifilmem, akkor tény, hogy le kell mondanom az egyikről. A pozitív gondolkodás az, hogy ha mondjuk a spinning-órát választottam, akkor azt próbálom élvezni, nem pedig azon rágódom közben, hogy lemaradtam a moziról. Ezt persze meg lehet fogalmazni úgy, hogy figyelmen kívül hagyom azt a tényt, hogy nem tudtam moziba menni. De ebben az esetben egy hajszálnyit sem lenne senkinek sem jobb attól, ha nem hagynám figyelmen kívül.