Van olyan amikor azt kívánjátok bárcsak csúnyábbak lennétek?

Az utolsónak szerintem igaza van. Én átlag felett vagyok valamennyivel, viszont van egy barátnőm, aki gyönyörű és ebből rengeteg előnyt képes kovácsolni. Udvariasak vele a férfiak mindenhol, előre engedik, kinyitják neki az ajtót stb. Az emberek 80%-a megbámulja az utcán. Mindegy, legyen az férfi, nő, idős, fiatal. Ezért is elég frusztráló vele sétálni, engem zavar, ő nem tudom hogyan bírja ki.

Társaságban folyton minden tekintet rá szegeződik, lesik minden szavát, folyton ő a középpont. Ha beszélgetnek vele, a partnere folyton fürkészi az arcát ámulattal szinte.

Ha bulizni megyünk, folyton körül zsongják, leszólítják csak úgy random az utcán. Volt, hogy egy öreg házaspár csak le akarta fényképezni, mert annyira "csinoska." De olyan is akadt, hogy modell castingra invitálták (méghozzá nem is rosszra.)

Viszont akárhová megy, nem veszik komolyan. Csakis a felszín érdekli őket, nem látnak bele mást, csak egy csinos kis pofit. Akármilyem pozícióig felküzdhetné magát, akkor is menne a rosszindulat, hogy a szépsége miatt van ott, ahol. Semmi eredménye nem lehet.

Tárgyként kezelik, a lányok többsége feltekeny rá, nem is állnak vele szóba nagyon. Mesélte,hogy alsóban kiközösítette a lány közösség, mert a fiú osztálytársai érte voltak oda.

Összességében szerintem a szépségnek és a rondaságnak is megvannak az előnyei és ugyanakkor a hátulütői is. Ugyanakkor én úgy látom hogy az előbbinek 70:30 az arány az előnyök részére míg az utóbbinak ez megfordítva.