Ez normális egy 6 éves gyerektől?

Ennek nincs köze az ateista neveléshez, sokkal inkább ahhoz, hogy piszkosul el van kényeztetve a gyerek..

Pl gyerekkoromban én bőszen hittem a jézuskában, de azt már tudtam, hogy anyukám veszi a szülinapi ajándékomat, énnek ellenére eszembe sem jutott követelőzni ilyenkor sem.

Mindenki úgy ünnepli a karácsonyát, ahogy akarja. Aki fontosnak tartja, hogy meglepetést adjon a másiknak, az úgyse fogja hagyni magát megválasztatni az ajándékát. De ezt annyira sose tartottam jó szokásnak, mert könnyen adhatsz olyat, ami a másik számára haszontalan, nem vágyott rá, és "maximum" a gesztusodat értékeli. Helyette sokkal több rételme van megtudakolni valakitől, akit egy hagyomány alkalmából meg akarsz ajándékozni, hogy mit szeretnének, és azt adni nekik. Ez van a gyerekeknél is, csak a kis köcsögök nem értik, hogy ebben a gesztus a lényeg. Az ajándékozásban az a szép, hogy az ajándékozó fél időt és energiát szán rá, hogy megismerje az ajándékozott felet, és megtudja, hogy mi az, amivel neki igazán tudna kedveskedni. Ennek az értékelése helyett a kölykök elvárják, hogy megkapják, amit akarnak.

Ha olyan értelmesek, ahogy leírtak, meg kéne érteniük, hogy nem kérhetnek semmit, örüljenek hogy egyáltalán kapnak ajándékot. Azt kapják, amit a szülők szánnak nekik. Ha ezt megértették, onnantól kezdve természetesen megkaphatják azt amit igazán szeretnének, reális keretek között persze.