Ti mit gondoltok a punk életmódról?

Nagyon jó volt. De nem volt fenntartható számomra.

Lélekben most is szívesebben hajlok az akkor átéltekre. Nagyon nagy összetartás és lelki erőt adó emberek voltak, akik kifelé szúrtak, mint a sün, de belülről mindig nyújtottak kezet annak, aki éppen lent volt (akár lelkileg, akár testileg).

A szövegek a zenében magas szintű iskolázottságig értek. Akár Jhonny Mocsokban Rohad, akár Offspring, de voltak hétköznapibbak is, akár Alvin, akár pi csa, akár Auróra, Baracka és voltak viccesek, mint a Rózsaszín Pitbull, Aljas Kúszóbab vagy a Prosectura. És voltak szimplán csak agresszív állatok, mint az Exploited. Mindegyik tetszett, mert mindegyik felvállalta azokat az érzelmeket, gondolatokat, amit a társadalom az egyénbe folyt és ezáltal tönkre teszi azt. Lelkileg, érzelmileg stabilabbá tesz az, ha nem fojtod magadba külső kényszerre ezeket. A punk és a metál zene pont ezért nevel erős embereket.

Két nyárig tartó tarajamra az emberek sokkal több kedvességgel reagáltak, mint amit vártam. A durva külső, szöges karkötő, bakancs, meggyalázott militaris cuccok, polgárpukkasztó megjelenés - ez mind azt mutatta meg, hogy a lázadást tisztelik az idősek és tetszik a fiataloknak. Én csak a 90es évek második felében voltam punk. Akkor még nem volt divat, de már elfogadott volt. Nem voltam autentikus. Nem gyújtottam fel a mozit, nem vertem félholtra, vagy öltem meg embereket azért, mert egy zenei stílust annyira szerettem, hogy jelmezbe öltöztem miatta.

Aztán 2001 körül, amikor David Beckham elkezdte a tarajozást, úgy gondolkodtam, mint 5 évre rá az Alvin és a mókusok: jól állt nekem. https://www.youtube.com/watch?v=4JX-hklvQQ8

Két punk haveromat temettem el. Egyik szipuzás közben gyulladt ki és a társai annyira be voltak állva, hogy nem tudtak felállni, hogy segítsenek rajta. A másik részegen vezetett....

Azóta is minden héten hallgatok punkzenét. A kollégám csengőhangja Offspring. Rózsaszín Pitbull költői módon tesz apró utalásokat a zenéjébe, amit egy autentikus punk nem fogott fel, de felnőtt fejjel már megértem. Mai napig tusolás közben az Enyje Ottót éneklem, meg a God Safe the Queen-t és nem az Ó Szóle Míjót.

Szerintem itt a 80-as években élte virágkorát, utána már nem volt sikk punknak lenni, inkább csak divat lett. Az átkosban volt egy elnyomó rendszer, és tényleg csak a legelszántabb együttesek mertek koncertezni, és a legelszántabb punkok merték felvállalni magukat. Lemezeket se adhatta ki, így borzalmas minőségű kazettás másolatokon lehetett hozzájutni a zenékhez.

[link]

[link]

Rendszerváltás után már felhígult, jöttek az Auróra, a Hisztéria, és a többi divatzenekar.

Azért voltak jók a 90-es években is.

Ma már csak a zene van meg, és inkább az idősebb korosztály nosztalgiázik ezen, de mint életforma, már nem létezik.

[link]