Néha úgy megvernék valakit, más is érez így?

Smpixire néz fel

Ha csaj lennel akkor meg simán megélnél ebből

Van egy pár osztálytársam (fiúk), akiket legszívesebben széjjelvernék... Nagyon elhiszik magukról, hogy ők a királyok (pedig azok a tipikus nyomorékok, ápolatlanok, nagyszájúak, nem foglalkoznak a kinézetükkel egyáltalán), de nem. Mindig beszólogatnak, a tanároknak is visszaszólnak. Gyerekes módon mindenben a "perverzséget" látják. Pár lány osztálytársamat folyton piszkálják, meg akarják őket csikizni, az oldalukat szúrkálják, tesin be akarják őket rángatni a fiúöltözőbe. Ha valaki órán jelentkezik, már egyből beszólnak, hogy "hú, hát te milyen okos vagy, váó", mindezt lenéző hamgsúllyal.

Engem nem szoktak (már) piszkálni, de amikor már meglátom őket, akkor is legszívesebben felpofoznám őket.

Egyszer tesiórán ültem a padon a barátnőmmel, beszélgettünk, labdát pattogtattunk ott magunk előtt. A fiúk ott ólálkodtak körülőttünk. Egyszer csak az egyik kikapta azt a nyomorult labdát a kezemből, és elkezdett nevetni. Akkor én felálltam, odamentem hozzá, belemartam a vállába, megfordítottam, és egy akkorát kapott a nyakára, hogy azt nem felejti el. Ekkor éreztem, hogy végre kiadhattam magamból azt az utálatot iránta, azóta békén hagynak. De amikor látom, hogy pár barátnőmet zaklatják, akkor mindig odamegyek, és helyreteszem őket, akár csak egy nézéssel. (A testi "bántalmazás egyszeri volt, nem tervezek mégegyszer hozzájuk nyúlni. De ez a verés már nagyon érett, ekkor adtam ki magamból a ~hét és fél évnyi utálatot. Szerencsére már csak fél évet kell velük kibírnom.)