Kívül angyal, belül ördög?

"Utána jött a szivatás, minden volt, meggyaláztak, ócsároltak, és ignoráltak..."

Ebből is látszik, hogy nem igaz, amit a kérdésedben megfogalmaztál.

Valamilyen szinten igen, te tehetsz arról, amiért hagytad magad így kihasználni, és már akkor se vetted ezt észre, amikor már egyértelmű volt.

De az viszont nem jó hozzáállás, hogy most ezért örök haragot esküdtél az emberek és a világ ellen. Inkább le kéne szűrnöd a tanulságot, hogy miért alakulhatott ez így, és mit kellene majd a jövőben másképp tenned, hogy ezt elkerüld.

Nevezetesen például, hogy nem ész nélkül kell jótékonykodni mindenkivel szemben, hanem ki kell szűrni, hogy ki az aki igazán rászorul a segítségedre és megérdemli azt. Akiknek pedig tényleg segítesz, azoknak sem kell teljesen kinyalni a fenekét.

Szerintem jobban jársz, ha inkább csak egy jó leckeként gondolsz ezekre a múltbeli sérelmeidre, mert ha nagyon erőlteted ezt az antiszoc hozzáállást, könnyen egyedül maradhatsz, és a jövőbeni jó dolgoktól is megfoszthatod magad. Abból az állapotból pedig hidd el, nem könnyű utólag kimászni.

2. vagyok.

Igen, benne van a pakliban, hogy rossz döntést hozol, de ez ellen nem az a megfelelő taktika, hogy akkor inkább bedurcizunk, és nem hozunk semmilyen döntést a jövőben, hanem elzárkózunk a saját falaink mögé. Ez csak ilyen tipikus "gyakorikérdések-es" mentalitás, légyszíves ne kövesd!

Ebből áll az élet, hogy néha jó döntéseket hozunk, néha pedig rosszakat. A jó döntéseinket élvezzük, a rosszakból pedig igyekszünk tanulni, hogy később ne követhessük el ugyanazokat a hibákat.

A saját értékítéleted szerint kell eldöntened, hogy ki az aki méltó a segítségedre, és ki az aki, nem. Az értékítéleted pedig lehet, hogy még nem tökéletes, de ahogy idősödsz, úgy fog fejlődni veled együtt.

Láthattad például, hogy az osztálytársaidnak eszük ágában sem volt viszonozni azt, amit értük tettél. Sőt, egy idő után már nem is szívességként élték meg, hanem egyenesen elvárták tőled. Azt is erősen gyanítom, hogy nem is szorultak rá arra, hogy valaki más írja meg helyettük a házit, csak egyszerűen lusták voltak, és látták, hogy te úgymond kihasználható vagy, és éltek is a lehetőséggel.

Az ilyenek például egyáltalán nem érdemlik meg a segítséget, legfeljebb csak akkor, ha fel tudnak kínálni valamit cserébe, és persze be is tartják a szavukat. Az se azt jelenti, hogy puszipajtások lesztek a későbbiekben, de legalább mindkettőtök jól járt valamilyen szinten.

Ha viszont azt látod valakin, hogy tényleg segítségre szorul és esetleg hajlandó is lenne viszonozni azt, ha megkapja, azzal érdemes tenned egy próbát.

Ha esetleg mégis tévedsz, és ő is ugyanolyan hálátlan, akkor abból már tudhatod, hogy a jövőben nem érdemes figyelmet szentelned neki, ha megint a segítségedért kuncsorog.

De nem az, hogy aztán még fél évig hagyod magad újra és újra bepalizni. Fél év... te jó isten! Tudod mikor hagytam volna! Hogy engedhetted ennyi időn keresztül, hogy csicskáztassanak??? :O Inkább utáljanak és szólogassanak be, de őrizd meg a méltóságod! Ha kuncsorognod és teperned kell mások barátságáért, akkor az nem barátság.

Még mindig a 2-es vagyok.

Ne haragudj, ha esetleg úgy tűnne, hogy magas lóról beszélek, eszem ágában sincs megmondóemberként tetszelegni. Én is sok lelki sebet szereztem már önhibámból az életem során, amiket azóta is nyalogatok.

De elnézve itt a gyakorin a sok picsogó önjelölt introvertált tizen-huszonévest (kinek nem inge, ne vegye magára), mindig arra gondolok, hogy én is lehetnék ilyen kétségbeesett, életunt ember, aki már rég feladta, de de jó, hogy végül nem lettem ilyen!

És ez azért van, mert nem mindig másokra mutogatok, ha depresszív gondolatok járnak a fejemben, és nem másoktól várom a megváltást. Hanem, mert vállalom a hibáimat, elismerem, ha rossz döntést hoztam, és próbálom őket a jövőben elkerülni.

Semmi értelme az áldozatszerepben vergődni. Hiába próbálnának rajtad segíteni, ha te magad nem akarod a változást, hanem élvezed, hogy lubickolhatsz a világfájdalmadban, mert az úgy sokkal kényelmesebb és kevesebb erőfeszítést igényel.

Ez most nem feltétlenül a Kérdezőhöz szólt, hanem úgy unblock mindenkihez. Bocsi, lehet, hogy mégis kicsit "hegyibeszédes" lett a vége :D