Mit tennétek a helyemben?

Néha úgy érzem, komoly mentális gondjaim vannak, de nem merek elmenni orvoshoz, mert félek az eredményektől.

Egyrészt évek óta rettegek attól, hogy szellemi fogyatékos vagyok. Sokan tettek már rám erre vonatkozóan megjegyzéseket, a családtagjaimtól kezdve az osztálytársaimig. Én nem gondolnám magamról, hogy az vagyok, vagyis néha kicsit nehézkes a felfogásom, de az általában olyankor van, amikor fáradt vagyok vagy valami olyan történt velem, ami miatt nehezen tudok koncentrálni. Mondjuk azt nem tartom kizártnak, hogy vannak autisztikus vonásaim, de valamiért nem akarok szembesülni azzal, hogy közlik velem, "más" vagyok, mint a normális emberek, és nem akarom, hogy emiatt a környezetemben megbélyegezzenek és én legyek "a fogyi"...

Másrészt elég valószínű, hogy depressziós vagyok vagy valami rosszabb, mert motiválatlan vagyok és néha ingadozik a hangulatom, tehát egyik percben majd' kicsattanok az örömtől, a másikban meg szuicid gondolataim vannak. Viszont nem tudom valamiért rávenni magam ara se, hogy ezzel elmenjek legalább egy pszichológushoz, mert nem hiszem, hogy meg tudnék amúgy nyílni neki, másrészt nincs semmi különösebb okom arra, hogy depressziós legyek, vagyis tény, hogy a családom se szeret és barátaim sincsenek, de amúgy úgy...elvagyok. És mások sokkal szarabb körülmények között se esnek mély depresszióba, és félek, emiatt mások azt gondolnák, hogy csak hisztizek, meg ilyesmik...Meg őszintén szólva néha én is úgy érzem, hogy csak magamnak generálom ezeket a dolgokat, amiken "depizhetek". Ahelyett, hogy eljárnék pl. valahová ismerkedni, barátkozni emberekkel, itthon ülök egyedül, arra hivatkozva, hogy úgyse lennék elég jó senkinek és hiába kezdenék bele valami új hobbiba, ahol megismernék új embereket, úgyis kiutálnának, mint eddig mindenhonnan.

Mindegy, elég nehéz megfogalmazni..Van még valaki hasonló helyzetben?