Lehetek azért depressziós, mert elfogadtam, hogy nyert felettem a természetes szelekció?

Nem a természetes szelekció miatt vagy depressziós, hanem mert elhanyagoltad magad.

Lehetne most vitatkozni, hogy mi indította el a folyamatot, de ha fogadnom kellene, akkor valami jelentéktelen apróságra tenném a pénzemet. Sok kicsi sokra megy alapon pedig beindult az önpusztítás.

A tested nem hülye, kár annak nézni. Ha érzi, hogy haszontalan, akkor elkezdi leépíteni magát. Kezdve a kémiai egyensúllyal az agyadban, ami kihat a külsődre, magatartásodra és hogy hogyan gondolkozol a világról. Minden szétbomlik, amitől te "te" vagy. Onnan tudod, hogy sikerrel jár a folyamat, hogy öngyilkos gondolataid lesznek.

Szerencsédre még fiatal vagy és bőven van időd változtatni. Persze itt nem percekről, órákról van szó, hanem kemény évekről.

Nem állíthat ki biztos diagnózist a neten senki, még egy pszichológus sem.

De az 100% hogy el kéne menned egy szakemberhez. Nem fogsz meghalni 25 évesen, még akkor sem, ha dupla ennyi kilósra hízol. Ezzel csak a szöveggel csak próbálod elhárítani a problémáid megoldását, de csak az lesz az eredmény, hogy évről évre megtagadod magadtól a változás lehetőségét, és így telnek majd el évtizedek.

Ha beteg vagy, orvos kell neked, még akkor is, ha a betegséged nem látványos, hanem a fejedben létezik. Márpedig ha valami meggátol abban hogy a legmindennapibb dolgokat megcsináld, mint pl a személyes higiéniád fenntartása, az már valszeg orvosi figyelmet igényel, és nem pedig valami csip-csup kis lustaság.

Ez az első lépés afelé, hogy ne ébredj egy nap arra, hogy 40 éves vagy, és az egész eddigi életed odaveszett, mert nem akartál segítséget kérni.

Vannak antidepresszánsok, amik helyrerázzák az agyi kémiádat, és amik segítenek abban, hogy ne legyél ilyen szinten életunt és visszatérjen valamennyire az energiád, meg a cselekvőkészséged.

És ne úgy állj ehhez hozzá, hogy "holnaptól mindenben megváltozok!!! csak zöldséget eszek, és minden nap edzek egy órát" mert így tényleg nem fog menni.

Elég annyi, ha először heti pár napot tornázol, mondjuk fél órát, és nem kell hogy halálra erőltesd magad, a többi napokon pedig sétálsz egy nagyot, mert a szabad levegő és a szobád elhagyása is baromi fontos.

És ne is úgy állj hozzá, hogy "oké, mostantól ez az életem, és ezt fogom csinálni amíg meg nem halok", mert az is ijesztő lehet. Állj hozzá úgy, hogy egy hónapon keresztül próbálsz fele annyit nasizni, és többet kimozdulni, aztán a hónap végén döntesz, hogy bejön-e ez az új életmód, vagy nem. (Mondjuk én is pont ezt csinálom jelenleg; láttam egy ilyen kihívást a neten, hogy egy hónapra teljesen fel kell adni a cukrot az étrendedből, én meg világ életemben nem bírtam tovább csoki nélkül mondjuk 2 napnál, mert egészen konkrétan gyilkolni tudtam volna az elvonási tüneteimtől. Most a 15. napnál tartok, és nem is hiányzik a cukor. Ki hitte volna? :P)

De mindenek előtt, mondom, irány a doki.

Nem vagy olyan gyenge, mint hiszed, csak szar dolog belekezdeni a változásba.

És mégis ki tart el téged? 19 évesen se továbbtanulás, se munka, 120 kiló vagy, csak hetente egyszer fürdesz, a fél napot végigalszod és a nyavalygáson kívül semmit sem csinálsz? Irigyellek, mert ez már tényleg művészet. Taníts meg rá, hogy kell ilyen életet élni, mert én is szívesen tespednék egész álló nap otthon, semmit se csinálva.

Én is boldogtalan vagyok és elárulom neked, hogy már jóval 12 éves korom előtt is az voltam, mégis tudom, hogy vannak alap kötelességeim az életben, mondjuk iskolába járni, segíteni a szüleimnek, mindennap lezuhanyozni, hogy a többi embernek ne kelljen a bűzömet szagolnia stb.

Ne használd már kifogásnam a depressziódat, mert ezzel megszégyeníted az olyan személyeket, akiknek szintén mínuszban van az önbecsülésük, mégis képesek élni a mindennapi életüket és megtartani maguknak a fájdalmukat, az önsajnáltatás helyett.

Képzeld el, mi történne, ha a világon minden boldogtalan ember egy kórosan elhízott, önsajnáltató, naplopó bűzbombává változna. Írni lehetne róla egy disztópiát.

Két variáció van:

Vagy nyavalyogsz tovább és minden marad így, vagy veszed a fáradságot és javítasz az életeden. Nincs más út. Ne próbálj meg elbújni egy olyan fogalom mögé, ami manapság már csak egy üres frázis.

Tele van ellentmondásokkal.

Délig hogy alszol, ha egyetemre jársz? És heti 1 fürdéssel hogy bírnak ott elviselni?Főleg melegben, 120 kg-osan nagyon izzadhatsz.

Amúgy egy ekkora testet mozgatni is nagy teher, nehéz.

Apró célokat kéne kitűznöd, mert egyszerre mindent megoldani hatalmas akaraterő kellene.