Miért érzem magam egy szerencsétlennek, amikor azt látom hogy más bűnözéssel éli az életét?

20 éves egyetemista vagyok. Kemény szakon tanulok munka mellett. Holnap vizsga, és már 2 hete 3-4 órákat alszok hogy a kettesek meglegyenek. De muszály ezt csinálni mert az egyetlen reményem hogy valaha normális fizetést fogok kapni a nyomorult diploma. De abból sem akármilyen kell. Persze 485 pontos volt az állami szak. Esélyem se volt bekerülni. Mellette normál állásban dolgozhatok. Három nyelven beszélek, csomó extra képesítésem meg papirom van. Annyi munkatapasztalatom amennyi ennyi idősen reálisan lehet, és egy munkahelyen se volt még rám panasz. Ha megfizetik hajlandó is vagyok sokáig, sokat és messze dolgozni. Ennek ellenére 32 ezer van a számlámon. Ennyi a megtakarított pénzem, és még csak hónap közepe van. Nem tudom hogy jutok el februárig. De legalább minden be van fizetve.

Az egyetemen anyu-apu pénzéből vagy hitelből tanuló haverok állandóan piszkálnak hogy miért nem járok el bulizni. Meg "most egy napot csak elengednek" meg " most ötezer forint csak nem oszt nem szoroz" dumákat hallgatom. Persze kedvesek, de sajnos irritáló hogy nem értik meg hogy nekem ilyen apróságokon múlik sok minden. Akik meg elkezdtek már dolgozni volt középsulis haverok orrom alá dugják a kis megkeresett pénzüket, és beszólogatnak hogy csak a lábamat lógatom az egyetemen. De én nem akarok életem végéig sima érettségis munkát csinálni (nem mintha lenézném azt aki megelégszik ezzel, csak én úgy érzem nekem nem elég).

Most ahogy hazafele jöttem pont azon gondolkoztam hogy annak ellenére mennyire elitélem ha valaki törvénytelen módon él, kezd egyre érthetőbb lenni sokan miért választják azt az életmódot. Nekem se jönne rosszúl pár millió a számlámra, csak biztosítani hogy mindig legyen miből fizetni a lakbért. Hogy ne kelljen otthonról 30 ezreket kölcsön kérnem hogy ki tudjam fizetni az egyetemi félévet. És hogy havi 1 buli beleférjen azért.

De úgy fest ezek luxus dolgok lennének.

Nem vagy egyedül aki nem érti hogy mit csinál rosszúl, azon túl hogy elhiszi hogy tisztességesen lehet itt egyről a kettőre jutni. Régen hittem ebben. Ma egyre kevésbé. Fszom ki van az egésszel.

És én úgy érzem hogy közel sem én szívok a legtöbbet. Nem kell családot eltartanom például. De így is szpás.

Nem egészséges ennyit dolgozni, tudom hogy sokan 12 órában dolgoznak.

Hogyan is csinálnám ha én volnánk a helyedben?

Ki pihenten meg nézném youtubon a kiszámoló csatornán legalább az első 3 részt, nyilván ha érdekel akkor a többi részt is, nagyon sok igazságot el mond.

Átt gondolnám az életemet, hogyan tovább?

Célokat állítanák magam elé, ezeket le írnám és minden reggel meg nézném és el olvasnám, minden nap haladnák egy kicsit a céljaim felé.

Benne van a céljaimban az hogy ki megyek külföldre, akár csak pár évre de ha sokkal jobban össze jönnek a dolgok kint maradok nyilván.

Lejebb adnák az igényekből és el kezdenék spórolni, majd munkahelyet váltanák ahol csak napi 8 órát kell dolgozni, nyilván kevesebbet keresnél ezért is kell az előző munkahelyeden félre rakni hogy ne legyen gond stb..

Ezekután ha külföld a cél, minden reggel előbb fel kelnék mert akkor fog legjobban az agy, de ahoz az is kell hogy ki alud magad, úgy tudsz pihenten ébredni ha követed ezt a módszert, 1,5 óra egy alvási ciklus ilyenkor sokkal könnyebb fel kelni, szóval a lényeg az ha te például 8 órát szeretnél aludni akkor csak 7,5 órát aludj, remélem érted, na szóval reggeltől tanulnák napi 2 óra nyelvet igaz ebből 1 óra ismétlés lenne, aztán délután munka el mennék egy nyelvtanárhoz 1 órára ezekután míg otthon is tanulnám a nyelvet 1 óráig, esetleg ha nem vagyok megelégedve azzal amit csinálok, akkor jelentkeznék arra a dologra ami érdekel és el végezném, közben a nyelvet is tanulnám, majd ha már úgy érzem minden jól megy ki mennék külföldre, de nem kell azért messzire menni ha nem akarsz elég csak az osztrákokhoz átt menni.

Sok sikert és kitartást, aki akar valamit és tesz is érte, az előbb utóbb el is éri a célját csak soha sem szabad fel adni.

@03:55

mivel a kérdező munkaidőkeretben dolgozik, óraszámban pont ugyan annyit dolgozik, mint "mások".

Ha több pénzed lenne, magasabb kereseted, igényeid hatványozottan nőnének.

Ha havi egy millát keresnél, akkor is lehetne sopánkodni, hogy a másfél millás táskát csak 2÷3 havi spórolás után tudod megvenni.

Az igények a legtöbb embernél túlszárnyalják lehetőségeiket.

Ha külföldre mennél dolgozni, ott ugyanez lenne, az igényeid ott sem a lehetőségeidhez lennének igazítva.

.

Ne ess abba a hibába, amibe a többség!

Igaz, külföldön jobb a fizetés - Forintra átszámítva!

Igen ám, de nem veszik figyelembe, hogy az ottani fizetés mennyire 'takarja' az ottani megélhetést, az igényeid viszont oda is vinnéd magaddal.

Jobban örülnél annak ha nem kéne csinálni semmit és jönnének a milliók?

Vagy bármilyen módon csak több pénzt akarsz?

Nekem szomszédom drog díler volt, most adta el a házát és állítólag hivatalosan hajléktalan, mindenkinek mást mondott hova megy, de állítólag egy üres tanyaházba tört be. Valami vagy valaki elől menekülnie kellett gyorsan, mert a felújított házat 1,5m adta el néhány hét alatt volt rá vevő, a papírokat meg már nem otthonról intézte.

Kell ez neked?

Egyik rokonom vezető(2 millió körül keres) néhány éve léptették elő és az utóbbi időben nagyon leépült, gerincsérv, súlyos cukorbetegség, lefogyott összeesett az arca, krónikus alvásbetegség. Viszont szerinte a pénzért és családért megéri, majd később foglalkozik az egészségével szerinte. Állandóan utaznia kell, túlórázik, otthon is nyomja.

De több ismerősöm apja vállalkozó vagy kamionos akik külföldre kimennek hónapokra és otthon vannak néhány napot.

Vannak opcióid az életben, én örülök a pénzemnek amit kapok bár sosem voltam az a nagy pénzköltő típus, nem úgy mint munkatársam aki havonta mínuszban van és évente egyszer büszkén mondja, hogy végre sikerült 0-ra kijönni. Pedig barátnőjével 1 milliót keresnek, de mindig vedelik hetente több alkalommal a 70 fokos pálinkát és már utóbbi időkben drogozni is elkezdtek + részegen elkezdenek vásárolgatni össze vissza(néha online) mindent aminek felét vagy elhagyják vagy valahol hónapokkal később találják meg.

Mi az amit akarsz? És biztos, hogy boldog lennél akkor ha az összejönne? Mert az előbb felsorolt emberek közül egyik sem az.