Te meg szoktad kérdezni az ajtóba beálló utast, hogy leszáll-e a következő megállónál, vagy simán fellököd kérdezés nélkül?

én mondani szoktam, hogy "bocsi" és megyek

mondjuk akkor ha látom, hogy nem száll le

ha meg én állok az ajtóban akkor mindig félreállok

Én se szoktam szólni.

Amikor nyílik az ajtó, figyelem, megmozdul-e. Akár azért, hogy félreálljon, akár azért, hogy meginduljon. Ha nem mozdul, akkor rámozdulok. Akkor számára is egyértelmű, hogy utat kell adnia akár úgy, hogy leszáll, akár úgy, hogy félreáll.

Amúgy engem eléggé irritálnak azok, akik tíz megállót is utaznak, de végig az ajtóban állnak. Mintha élvezet lenne nekik, hogy keresztülmásznak rajtuk.

Egyik sem. Ritkan megkerdezem, de fellokni semmi esetre sem. Altalaban azt mondom rautalo magatartassal hogy leszallnek, hogy “elnezest”... ezt altalaban mindenki erti mit takarhat a buszon egy ajto fele fordulonal...

Az illeto nyilvan frusztralt es szar kedvu. Azt hiszi ha mason vezeti le az idegesseget az segit. Megsugom nem segit, utana is baromi szarul erezte magat, pluszban elnyomva magaban azt is hogy meg szar fej is volt. Hidd el... de nem is ezzel van baj. Hanem ha nem elemzi ki magat es legkozelebb is ezt teszi. Az szimplan nem ember. Egy ember gondolnodik. Aki csak osztonosen cselekszik az evileg az allat. Ha valaki folyton se(gg)fej ugy, hogy eszre sem veszi azert az mert valamiert elegedetlen, az nem tudom milyen boldogsag utan vagyik...

Én figyelni szoktam, leszáll-e vagy sem. Ha mozdul, hogy leszálljon vagy féreálljon, akkor azt a 0,5-1 másodpercet kivárom. Ha nem mozdul, akkor lököm, elsodrom. Az udvariaskodással feltartom a mögöttem állókat is.

Baßák meg, nagyvárosi tömegközlekedésen vagyunk! Budapesten állj félre vagy pusztulj! Alapértelmezés, hogy félre kell állni. Előfordult már, hogy elbambultam az ajtóban, és engem is meglendítettek. Nincs is ezzel semmi gond.