Szerintetek mennyire okolhatóak a körülmények azért, ha valakinek rosszul alakul az élete?

Sok embertől hallottam már azt, hogy az életük azért siklott félre, mert a körülmények úgy hozták, és hogy nem bennük van a hiba, hanem "így alakult".

2 konkrét példa, ismerősi körömből:

-Egy nő, aki mélyszegénységben nőtt fel, aluliskolázott, közmunkás szülők gyermekeként. Ő maga is csak a 8 általánost járta ki, azóta is gyári szalagmunkás, éhbérért dolgozik. Ő a körülményekre fogja, hogy nem tudott tanulni, ezért nincs élhető fizetése, ő maga is a létminimumon tengődik.

- A másik pedig egy férfi, akit erőszakos, alkoholista szülők neveltek. Felnőttként sincs tartós kapcsolata, mert egy nő sem tudja sokáig elviselni a hirtelen dühkitörtéseit, és bizony ő is emelt már kezet nem egyszer az aktuális barátnőjére. Emellett nem veti meg az italt sem, bár még nem alkoholista, de jó úton halad felé. Ő szintén azt mondja, a körülmények miatt lett ilyen, a családja tehet mindenről.

Ez csak 2 példa volt, de biztosan ti is ismertek hasonló sorsú embereket. Szerintetek ezek az emberek saját maguk mennyiben felelősek azért, hogy ide jutottak, és nem lett jobb életük, mint amiben felnőttek?

Szerintetek hol van az a pont, amikor már nem lehet a körülményekre fogni a dolgokat, hanem be kell látni, hogy az adott személy a saját rossz döntése miatt jutott el oda ahol most van?

Ha ti is ismertek hasonló életű egyéneket, vagy akár ti magatok jártatok ebben a cipőben, akkor osszátok meg a történeteteket nyugodtan.