A környezetünk dönti el, hogyan határozzuk meg magunkat?

Anyagi értelemben véve, tehát hogy szegénynek, átlagosnak, esetleg jómódúnak érezzük magunkat.

Egy kisvárosban nőttem fel, az osztálytársaim többsége hozzánk hasonló anyagi helyzetben élt, általánosban 30 diákból talán 3-4-en voltak úgymond jómódúak, középiskolában a 20-ból ketten, de nem barátkoztak velünk, így fogalmam sem volt, hogy élnek.

Természetesnek éreztem, hogy nem járunk nyaralni, étterembe, hogy a kínaiból öltözködünk, és inkább csak ünnepekre kapunk ruhát. A kozmetikumaim (sampon, tusfürdő, arckrém) a zsebpénzemből vettem. Szórakozni nem jártam, barátnőkkel csak sétálni jártunk, nyáron fagyira/télen forrócsokira, havonta maximum egyszer. Ilyen alkalmakra kaptam 3-500Ft-ot.

Átlagosnak tartottam ezt, illetve anyukám is azt mondta, mi átlagos család vagyunk.

Elkerültem külföldre egyetemre. A legtöbb csoporttársam nem dolgozik egyetem mellett, és a szüleik fizetik számukra az albérletet (a szakunkon senki sem kollégista). A nem egyetemista korombeli ismerőseim is kifejezetten jól élnek, márkás ruhákat, cipőket vásárolnak. 150-200€ egy pár cipőért nem kirívó, forásznál akár havonta otthagyni 50-100€-t nem probléma, 30€ egy arckrémre akár havonta nem kiadás...

Ezzel szemben én maximum 20€-t adok egy pár cipőért. Csak így összehasonlításképp.