Mi az oka annak, hogy okosodni akarok, tanulni akarok, miközben tudom, hogy nekem az nem megy?
Gyakori azon esetek száma, mikor a tanár megsimogatja a rossz nebuló fejét, s mondja neki: "Van hozzá eszed. Csak lusta vagy tanulni."
Én ezen példa szöges ellentettje vagyok.
Szüleim mindig is arra biztattak, hogy tanuljak.
Apámnak két szakmája van, anyámnak csak egy érettségije.
Nagyapám végzett egyedül jogi egyetemet.
A családban senki nem várja el tőlem, hogy továbbtanuljak, de én szeretnék.
Egyetlen gondom, hogy akármennyire is igyekszem, nem tudok tanulni.
Szeretnék okos lenni. Annyira szeretnék ORVOS lenni.
Vagy MÉRNÖK.
Minél bonyolultabb, intellektuálisabb és felelősségteljesebb egy szakma, annál izgalmasabbnak találom.
Csak azok a munkák, és csak azok a képzések érdekelnek, amikhez igencsak össze kell szednie minden tudását az embernek, ha jó szakemberré szeretne válni.
Van már három szakmám. Egyiket sem szeretem. Degradálónak tartom, mindig a felettem lévőket irigylem. Bárcsak olyan okos lehetnék mint ők.
A mostani munkahelyemen orvosok között vagyok. Remek lehetőség lenne velük néha leülni és csak úgy egyet beszélgetni. Hogy én is érezhessem: egyenrangúnak tekintenek.
Egyetlen egy orvos szokott csak visszaköszönni rám reggelente.
De ő annyira elfoglalt, hogy alig merek vele beszélni. Épp csak pár szót váltottam vele 2 év alatt.
A közvetlen felettesem most érkezett hozzánk, ő egy frissdiplomás fiatal, aki viszont az oklevelével együtt hatalmas egót is kapott. Látszik rajta, hogy szinte "undorodik" már a gondolattól is, hogy lejöjjön hozzánk például csak bedobni a jövő havi beosztást.
Amikor hazaérek munkából, mindig tanulok. Tanulok munkába menet a vonaton és tanulok hazafele is.
Elkezdtem kijavítani a régi érettségimet, hogy hátha sikerül valahova bejutnom és én is "értelmiségi" leszek. Nem pedig egy lenézett munkás.
De akármennyire is próbálkozom, a jegyeim nem tükrözik azt az időt és energiát, amit tanulásba fektetek.
Rengeteg tankönyvet megvettem, még többet elolvastam, egész napom a magolásból áll, úgy hiszem van elég szorgalmam, de elkeserít az eredmény.
Májusban is megyek még vizsgázni, de már előre rettegek attól, hogy megint csak kidobott pénz lesz.
Férjem azt tanácsolja, hogy adjam lejjebb az igényeimet, amilyen szakokra jelentkeztem - még ha be is jutok-, nem fogok tudni bennmaradni.
Kezdem úgy érezni, igaza van.
De nekem akkor is hatalmas vágyam egy nem átlagos végzettség megszerzése, holott a lelkem mélyén tisztában vagyok vele, hogy az meghaladná a képességeimet. Mégsem vagyok hajlandó ezt beismerni, illetve lemondani róla, inkább fizetek több százezreket vizsgákra és tananyagokra.
Mi lehet ez? Megfelelési kényszer? Féltékenység más beosztására, pozíciójára? Túlzásba vitt tudásszomj?
Vagy elkeseredettség egy jobb munkahely/munkakör megtalálására?
Mit jelent a "nem átlagos" végzettség? Pl. pszichológuskoént is meg lehet élni, nem kell orvosnak vagy jogásznak lenni pl.
Milyen tárgyak érdekelnek leginkább? Olyan szakot kellene választani ahol olyan tárgyak vannak inkább, amelyek érdekelnek.
A pszichológusival a problémáim a következők:
- 450 pont szükséges a felvételhez (orvosi csak 380)
- egyik pszichológus hallgató (MSC) ismerősöm, sőt rajta kívül még más is állítja, nagyon nehéz lesz a szakmában elhelyezkedni az egyetem után. Éppen azért, mert annyira divatszakma lett az utóbbi időben, hogy a pszichológus hallgatókkal Dunát lehet rekeszteni. Emiatt emelték meg úgy a ponthatárt is, hogy ne menjen boldog-boldogtalan pszichológusnak, csak azért mert "szeret beszélgetni másokkal".
Abban igazad van, hogy valóban érdekfeszítőnek találom ezt a szakot is, szakirodalmat (értsd, pszichológia és szociológia, pedagógia tankönyvet) elolvastam már, de a pszichológus szakma sajnos ugyancsak kívül esik a lehetőségeket, a kérdés leírásában olvasható okokból.
"Szerintem nem véletlen hogy nem sikerült eddig, úgy tűnik nem ez a te utad, gondolkozz el ezen."
Köszönöm, ezen gondolkodom, a kérdés tárgya is erre irányul. Pontosabban, hogy miért akarom ezt, ha nem az én utam?
Lehet, hogy tanulás közben is meg mindig az van a fejedben, hogy "jaj nem megy" "nekem ez úgyse megy", "hiába tanulok" és vizsgakor is rágörcsölsz erre, elfelejted amit tudsz és nem tudsz teljesíteni...
Az is lehet, hogy valaki vágyát szeretnéd beteljesíteni - még ha nem is tudatosan azzal, hogy diplomát szeretnél nehéz szakon.
Szerintem ne arra törekedj hogy valami bonyolult szakot válassz, hanem arra amit szeretsz, ami nagyon érdekel.
Ami az embert nem érdekli, azt nem tudja maximálisan jól és szenvedéllyel csinálni.
Elgondolkodtatóak a válaszok, s köszönöm a biztató szavakat.
Tanulási stratégia terén többet is kipróbáltam már, s mivel vizuális beállítottságú vagyok, a színes filcek alapból elengedhetetlen kellékei a tanulásomhoz. :)
Épp azon gondolkodom, lehet nem sajátítottam el a metódusokat tökéletesen, vagy pedig sokkal inkább arról lehet szó, hogy nem megfelelő módon párosítom a technikát a megtanulandó anyag típusához.
Ezen délután végigfutok még egy kört, örülök hogy eszembe juttattad.
A pakliban az is benne van, ezért beismerem én is, hogy rágörcsölök. Nyilvánvaló, hogy ember fejében az jár, hogy "én ezt nem vagyok képes megjegyezni / nem fog sikerülni", ha valóban azt tapasztalja, hogy az órák, napok amiket non-stop anyagmemorizálással töltött, nem hozzák el a minimálisan is elvárt eredményt.
Erről vissza lehetne térni a fent említett tanulásmódszer elsajátításához.
A tudatalattival kapcsolatos ötletre nem cáfolnék rá egyből, hiszen, ahogy elnevezése is adott, "tudatalatti". Még a személy saját maga sem tudatja mi jár igazából az elméjében, hacsak nem pszichiáter az illető. ;)
Abban viszont furcsállom a gondolatot, mivel ahogy a kérdés leírásában említésre került, a családban, ismerősi körben senki sem várja el, hogy felsőfokú végzettséget szerezzek. Dr. Papával pedig - sajnálatos módon - nem tartja a család a kapcsolatot. Ezt személy szerint mondjuk egy kicsit bánom... No de ne váltsunk témát.
Azért szeretnék bonyolult szakmát, mert úgy érzem, nekem most arra van szükségem.
Azok érdekelnek. Férjem tanácsára átböngésztem több kart és szakirányt is, de egyik sem nyerte el kifejezetten a tetszésem.
Egyedül akkor kezd szaporábban verni a szívem és érzek pillanatnyi, erős motiváltságot, mikor szembejönnek a korábban példaként írtak (orvosi, vagy mérnöki pálya).
Egyelőre azt veszem észre magamon, nem érdekel a világon semmi, ami ezeken a körökön kívül esik.
Természetesen OKJ képzéseket is böngésztem, de nem látom értelmét újabb 3 szakma megszerzésére, amikben több, mint valószínű ugyanúgy kiégek, mint az előzőekben.
S felvethető az a kérdés is ezután, vajon mi a garancia arra, hogy diplomával, két betűvel a nevem előtt boldogabb leszek?
Erre a kérdésre a következő válaszok hangzottak el egyszerre a fejemben:
- a sokkal tágabb elhelyezkedési lehetőség
- egy végzettséggel több helyre is betekintést nyerhetek
- nagyobb kereseti lehetőség
(Nem vagyok nagy igényű, engem arra tanítottak, hogy a legkevesebbnek is örüljek (dehát "pénzből él az ember" ahogy a mondás tartja).)
- a tudat, a sikerélmény, hogy meg tudtam csinálni amit elterveztem
- s nem utolsó sorban, hogy ráleljek egy olyan munkára, amit teljes szívemből szeretek csinálni, ami az érdeklődési körömnek megfelelő
Az baj, hogy irigy vagy. Az irigység ugyanis lehúz, és önképromboló, de nagyon. Saját tapasztalat. Inkább próbálj ellesni az adott emberektől mindent, hogy ők mit csinálnak, mit csinálnak, hogy kommunikálnak, hogy viselkednek, hidd el ebből is tanulhatsz, és máris nem az irigységedet táplálod.
Biztos vagyok benne, hogy neked, akinek 3 szakmája van, nem vagy egy buta ember. Ha tanulni szeretnél, tedd azt, és azt tanulj, amihez igazán húz a szíved, amihez egy belső elhivatottságot érzel. Lehet, hogy csak a tanulási módszered nem elég hatékony (ahogy itt már többen írták), de azon lehet változtatni. Bízz magadban, a nagyképű önelégült majmokkal meg ne törődj, gondolj arra, a viselkedésük őket minősíti, nem téged.
egy könyvelő-szerelő-lovász-operátor (épp csak akasztott ember nem)
Nézd meg ezt (és a 2. és 3. részt is), hátha segít, ha fentebb esetleg írták már ugyanezt akkor elnézést:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!