Hol tartotok most az életben?

Én örülnék, ha nullán lennék, de a régi devizahitelemet nyöghetem még pár évig, plusz egy válás, úgyhogy mínusz pár millával és egy rossz munkahellyel élem az életem.

Jól érzem magam, szeretem a kihívásokat, ez motivál, ez éltet. Túl unalmas lenne az élet, ha minden rendben lenne.

Sok mindent megbántam. Az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy egy jó munkahelyet hagytam ott 20 év munkaviszony után. Sok külföldi munkából maradtam így ki.

Célok: költözés valahova messzire, jó munkahely, és egy csaj se ártana már.

48F

#13 szerintem ébredés után is nagyon jó. Akkor eléggé le van általába csendesedve. Régen én is reggel 15 percekkel kezdtem. Tök jó buli ;)

Tüdom hogy hülyeség de egyedül nem tudok leszokni (rehabra meg nem megyek be) szóval így kellett elfogadni magam.

Kb semmit nem értem el eddig.

Tartós munkanélküli vagyok és teljesen leépültem. Olyan állapotban vagyok, hogy sokszor az öngyilkosságon gondolkozom. Csak nem tudom megtenni. Gyáva vagyok hozzá. De vigasztal az a tudat, hogy nem is kell önkezűséghez folyamodnom, mert ha így mennek tovább a dolgok, akkor biztosan megdöglök. Amit bánok, de ezvan, ide jutottam. És akkor inkább dögöljek meg, mint vegetáljak fiatalon.

Célok? Nem voltak soha. Itt rontottam el az egészet.

Érettségi után nem volt semmi tervem, hogyan tovább, nem mentem egyetem, bár megtehettem volna.

Szóval vegetálok egész nap, félőrülten.

23F

Eddig önerőből semmit se értem el.

Jogsi, nyelvvizsga, büfészakos diploma és azt kiegészítő OKJ-k, de ezek nem nagy szók azért.

Lakást örököltem, jó szutyok helyen. Bár ha a szívemre teszem a kezem, örüljek így is, önerőnek jól jön majd költözéshez. Konkrétan idén tervezek költözni és mint megtudtam magamról, vigyáznom kell a kijelentéseimmel.

Jelenleg elég rosszul érzem magam. Talajvesztetten, stresszesen és hulla fáradtan.

Rengeteg dolgot megbántam.

Utólag persze hála Istennek könnyű úgy nézni egy-egy dologra, hogy: nem baj, legalább ez és ez történt, mégis jó ez így... De amíg benne vagyok a sz.rban, addig nehéz.

Legfőbb cél egy szerethető munkahely. Ne szenvedni járjak be napi 8,5-9 órát.

Persze a karrier is fontos legalább olyan szinten, hogy ne egy könnyen helyettesíthető, biztonságot nem nyújtó biorobot helyen legyek.

Ezen felül egészséges életmód, lelki egészség, több "élet}, hobbik, fotózás terén is van célom.

26N

1.-2.: Van egy állásom, ami nem az álomállás. Van egy albérletem, barátnő-, család nincs. Jelenleg váltani szeretnék munkát/munkahelyet;

3, Nem igazán érzem jól magamat, ha figyelembe veszem, hogy a velem egykorúak hol tartanak. Az viszont számomra jó, hogy még nem vagyok túl min. 2 váláson, és még nincs min. 2 gyerekem;

4, Talán azt, hogy nem engedek magamhoz közel senkit sem, így nincs barátnőm. És azt is, hogy nem a választott területen kellett volna eddigi is ténykednem, hanem váltani, sokkal korábban;

5, Jelenleg kilátásban van egy új munka, amiben szeretnék jó lenni, és így leválhatnék a jelenlegi munkámról. Ezt szeretném mihamarabb elérni. (37F)

29 éves vagyok. Orvosit végeztem, egy év múlva háziorvos szakorvos leszek. Van jogsim, felsőfokú angol nyelvvizsgám és ezzel mind kitörölhetem a fenekem.

Sajna túlságosan szeretem Magyarországot ahhoz, hogy kimenjek külföldre dolgozni, itthon azonban az orvos sz.rt sem ér, a háziorvos meg pláne. Hiába gyakorlatilag hiányszakma, amíg van orvos addig az emberek nem becsülik, amikor meg nincs akkor a többi orvos a hibás, hogy kevesen vagyunk és nem tudjuk öt ember munkáját elvégezni... Fizetés nem lenne rossz, ha nem tudnám, hogy szakmunkásként sokkal kisebb felelősség mellett lazán keresnék ennyit... És a megbecsülésünk is kb. annyi, mint egy szakmunkásnak, vagy rosszabb. Hálapénzt egyébként nem fogadok el, de ma már szerencsére egyre ritkábban akarnak adni, azt is inkább orvosbáróknak. Ennek ellenére van 9 millió megtakarításom, de nem tudom mi lesz vele, mert vennem kell majd praxist.

A magánéletem egy nagy nulla. Soha nem voltam az a tipikus nagypofájú menő férfi, aki kell a nőknek. Ráadásul iszonyatosan kölyökképem van még borostával is, az ellenkező nem egyszerűen nem vesz emberszámba. Nem vagyok szűz, de igazi normális párkapcsolatom soha nem volt, pedig minden álmom az, hogy családom legyen. Gyakran látom értelmetlennek az életet, és azt hiszem, hogy egy rákos diagnózisnak magamra irányulóan inkább örülnék. Kevesebbet kell ezen a szargolyón szenvedni. A munkám kb. az egyetlen dolog, aminek értelme van az életemben, de hiába igyekszem segíteni az embereknek, ha otthon nem vár semmi csak az üresség...

29 F

A 9-es valászoló elég jól megfogalmazta a kérdésre a választ, én is ilyesmi "helyen" tartok.

Azt értem el, hogy rengeteget tapasztaltam. Sok embert ismertem meg, a különböző motivációkat, sok egyént a sablon mögött. Több életszínvonalat is kipróbálhattam, tudom milyen földet művelni, és azt is milyen problémákat szül a galamducban való élés is, ahogy azt is, milyen amikor alig van valami étel az asztalon és az ellentétét- bővelkedő svédasztalos étketések. Volt szerencsém nem egyszer alkalmazkodni és együtt élni olyan személyekkel, akik szinte teljesen más kultúrából származóak stb...

Tavalyi évemben megismertem Pilisvörösvárt (ha már szóba került:D), ahol jobban megismertem egy-két embert és választ kaptam némely kérdésemre velük kapcsolatban. Laktam belföldön is pár helyen már: Baja, Szekszárd, Debrecen ideiglenesen Budapesten és vonzáskörzetében. Egytől egyig mindegyik helyen történtek olyan dolgok, amik olykor drasztikusan- de formálták a személyiségemet. A legjobban annak örülök, hogy sikerült kint éljek, és munkát vállaljak Angliában, Magyarországon már elsajátíttoam a nélkülözés művészetét, ami kint nagyon jól jött, sokat tudtam félrerakni: hitelmentes vagyok, ahogy az autóm is. Viszont bármennyire is jól hangzik, kegyetlen volt az az időszak, rengeteget küzdöttem, főleg magammal, sőt lebontottam és újraépítettem önmagamat. Ugyanaz vagyok mint korábban, de mégsem- ez már másnak is feltűnt, és az idősebb, tapasztaltabb ismerőseim meg is jegyezték ezt, és pozitív visszajelzést kaptam tőlük.

Megleltem az igazi barátaimat, az egyikőjükkel már 15 éve ismerjük egymást, és sikerült túllépnünk a 8 évnyi nem felhőtlen kapcsolatunk sérelmeit, ami azt a tényt erősíti bennem, hogy ki kell tartani a kapcsolataim mellett és nem egyből sútba vágni, ha valami súrlódás van. Ez meg segíti a probléma megoldási képességemet. A párommal 3 éve vagyunk együtt, sokat hozzátettünk egymáshoz, és kialakult egy nagyon mély szeretet kettőnk között, és teljesen önmagunk lehetünk a másik előtt. Ez pedig egy fontos momentum számomra.

Persze, folyton megbántam dolgokat, de azon vagyok, hogy ezt az érzést minimalizáljam és csak tényleg jogos helyzetekben érezzem. A bánakozástól csak a múltban ragadok, amibe kár energiát fektetni, mert megváltoztatni nem tudom.

Célom nincs, azaz amire a legtöbben gondolnak ezalatt. A jelenben élek, nem bízom a képlékeny jövőben, ezért nem áltatom magam. Sok stressz ment le amióta így gondolkozok, pár eü problémám is megoldódott vele egyhuzamban. Sokszor konkrétan lesz@rom, hogy mi történik, nincs az ég világon semmi vesztenivalóm. Párszor így álltam hozzá dolgokhoz, közte munkahelyen is, és eddig pozitívan jöttem ki belőle. A munkahelyemen könnyűszerrel megvédtem magam két nagyobb konfliktussal szemben (amit rám akartak kenni), és a főnököm azóta emberszámba vesz, előre is köszön ha kell, ha ideges, nem velem kezd el üvölteni, hanem mással vagy a laptopjával. A pénz és egyéb javak meg nem annyira érdekelnek, hogy motiváljanak. Elvagyok. Amit szeretnék, azt meg úgy sem pénzzel lehet elérni.

Hol jól érzem magam, hol kevésbé. Az a baj, hogy még nem teljesen fejeződött be e jellemem csiszolása, és ez okoz némi diszkomfortot. Máskézről pedig az, hogy mindig feldob az élet valami kiküszöbölni valót és így mellékvágányra kerülök, és arra kell koncentrálnom. Meg hát ugye nem csak én hatok a környezetemre, hanem a környezetem is rám... Ugyan nincsen "diagnózisom" róla, de nekem is nagyon leveszi az energiámat a nagy tömeg, volt olyan is, hogy képtelen voltam kimenni az utcára- fél éve ezt próbálom leküzdeni, és elég jól megy eddig. Nagyon sok korlátom van, amit nem akarok teljesen eltüntetni, csak irányíthatóbbá tenni. Szeretek más és más prespektívából szemlélni dolgokat, ezért se akarom elvetni ezeket.

22N

Azt, hogy általánosan boldognak és hálával telinek mondhatom az életem, természetesen nekem is vannak hiányosságok még, amiért küzdeni kell, de az élet ilyen. Nem bántam meg semmit, minden rossz, ami történt hozzám tett és nem lennék az, aki most vagyok, ha nem történnek meg.

Két diplomám van, az utolsót munka mellett csináltam. Van egy szerető férjem, jó a házasságunk. Sajnos a baba várat magára, de a remény hal meg utoljára. Anyagiak terén átlag felett állunk, amiért hálás vagyok nagyon. Most egy külföldi munkavállalás előtt állunk, amit 4-5 év lesz. Kint spórolni akarunk, hogy egy számunkra álomlakást meg tudjunk venni itthon és közelebb kerüljünk a teljes anyagi függetlenséghez (ez egy fő célunk). Ez az út nagy kihívás lesz, főleg nekem, egyébként pedig társadalmi presztízs is, amiért sokat dolgoztunk. Igaz, hogy a férjem karrierje, de a megismerkedésünkkor épp munkanélküli volt, én is sok energiát fordítottam abba, hogy támogassam a nehézségek közben is. Mondhatni biztosítottam számára a biztos hátteret, érzelmi stabilitást és sok házimunka alól mentesítettem, amit szerencsére megbecsül és értékel. A nyelvet már tanulom, erre készülünk most.

30