Azokat az asszonyokat akik úgy veszik fel a férfjük nevét hogy pl Kovács Béláné, azok nem érzik úgy hogy teljesen elvesztették a saját identitásukat hogy már csak valaki feleségeként hivatkoznak magukra?

Egyáltalán nem helyeslem. Maximum pl. Kovácsné Kiss Anna. Szerintem helyesen gondolkodsz.

F.

Egyszer olyat láttam hogy így kötőjelesen a férfi vette fel a felesége nevét. Érdekes volt, nem negatív értelemben.

Ami engem illet, egész biztosan nem fogom feladni a nevem. A vezeték nevem nem gyakori és büszke is vagyok rá.

Egyetértek veled.

A férjeméknél családi hagyomány, hogy a nő felveszi a férje nevét. A férjem is ragaszkodott hozzá. Nekem ez nem volt probléma. Nem veszítettem el a személyiségemet. Pont olyan vagyok, mint előtte. Önálló egyéniség vagyok, akit soha nem a neve határozott meg. Szerintem ha a születési nevemet írnám alá a hivatalos papírokon, pont ugyan ilyen lennék, mint most.

Amúgy sokakhoz hasonlóan bemutatkozáskor a férjem vezetéknevét mondom és a saját keresztnevemet. Így egyszerűbb. Hivatalos helyeken, aláíráskor használom a férjezett nevemet.

Én tényleg nem érzem ennek jelentőségét. Ami viszont vicces, hogy most már a férjem sem érzi ezt annyira fontosnak. Annak idején ez annyira fontos volt neki, ma már ő sem érzi ennek túl nagy jelentőségét.

Teljesen off: miért kell "kan"-ként hivatkozni a férfiakra? Egyre többször látom itt. Vagy egy válaszoló az mindig,aki ennyire gyűlöli a férfiakat?

Hogy a kérdésre is válaszoljak: én is szeretném ha megmaradna valami a nevemből, a kötőjeles formát választám, ha valaha férjhez mennék.

"Én ha férjül megyek valakihez" - férjHEZ mész talán...

Nem biztos, hogy aki Kovács Béláné az elvesztett saját identitását, és lehet hogy Csekonics Leokádia viszont elveszti azt, noha marad a neve. Elég egyéni helyzetek ezek, nincs értelme elítélni valakit, mert ez vagy az a névmegoldás tetszik neki.

Én is így gondolom, hogy amikor valakit a házasság után csak Kiss Bélánénak hívnak, az kicsit olyan érzést kelt bennem, mintha ő csak a férje egy része, egy tulajdona lenne, ezért még egy saját nevet sem érdemel, csak egy olyat, amiből az derül ki, hogy ő Kiss Bélának a felesége és pont.

Okés, hogy attól még, hogy hivatalosan így hívnak onnantól valakit, attól még ugyanaz az ember marad, aki előtte volt, de nekem akkor is fura. Meg azért szerintem valamilyen szinten meghatározza az embert a neve, pl. azt is hasonlóan furának tartottam mindig is, amikor egy gyereket a szülei után neveztek el, mintha ő az anyja/apja kicsinyített mása lenne, aki annyit se érdemelne, hogy legyen egy saját neve.

Meg ennyi erővel akinek nem tetszik a saját neve, az se változtassa meg, ehelyett élje le az egész életét egy általa utált névvel, csak mert hiába változtat nevet, akkor is a személyisége még ugyanaz marad?

Én nem vagyok benne biztos, hogy elveszítené az identitását. Van, aki visszahúzódóbb személyiség, nem a rögtön haverkodós fajta, annak lehet, hogy még jól is jön, hogy nem tudja mindenki a keresztnevét. Ha megfigyeled, a férfiaknak eleve nagyobb a "tekintélyük", vagy hogy mondjam, tehát ismeretlen férfit ritkábban szólítanak a keresztnevén, nővel közvetlenebbek. Van, akinek ez oké (nekem is), de van, aki távolságtartóbb, neki jó, hogy ő Béláné, és csak annak Kati, akit közel enged magához.

De ez csak tipp, én mondjuk nem szeretném felvenni, legfeljebb kötőjelesen akkor ha felveszi a párom (nem "kanom", kedves első...) is.