Olyan sokat bántjuk egymást a legkülönfélébb okok miatt - miért nem gondolkodunk; miért nem gondolunk bele abba, milyen lenne, ha ezeket a bántásokat nekünk kellene elviselnünk?
Van ez az alapvető emberi tulajdonság, hogy szeretünk csoportokba tartozni. Van, amikor ezeket a csoportokat szándékosan választjuk meg és van, amikor belecsöppenünk önkéntelenül. Ilyen csoportok jönnek létre, amikor szeretsz valamilyen zenei műfajt vagy előadót, ha van valamilyen szexuális beállítottságod vagy intim vágyad, introvertált vagy extrovertált vagy, milyen telefonod van, milyen vallásban hiszel stb.
Aztán ott van az az emberi tulajdonság, hogy az egyik csoportba tartozó emberek nekimennek egy másik csoportba tartozó embereknek. Például a keresztény emberek üldözték a nem keresztényeket, boszorkányokat, a homoszexuálisokat. Vagy épp az iskolában fognak ki, mert neked nem iPhone-od van. Esetleg a munkahelyedről túrnak ki, mert csendes, magadnak való ember vagy. És mint észrevehető, ezeknek a harcoknak két fajtája van:
1) A másik csoport birtokol valamit, ami neked kell. Például két ország leáll háborúzni, mert mondjuk az egyiküknek van olajuk, ami kell a másiknak.
2) Neked abszolút semmi előnyöd nincs abból, hogy nekimész a másik csoport tagjainak, de miért ne tennéd, hiszen neked szúrják a szemed. Például az, hogy az iskolatársadnak nincs iPhone-ja.
Egyszer felmerült a vitatéma miszerint elítélnél-e egy pedofilt, ha nem követte el a szörnyűséget, igyekszik elnyomni magában és kezelésekre, pszichológushoz jár, hogy segítsenek neki fenntartani ezt az állapotot. (Most ebbe a vitába ne menjünk bele, nem ez a lényege a kérdésnek.) Az emberek ontani kezdték magukból a sok "jó" ötletet, hogy heréljék ki a csávót (szó nem volt arról, hogy férfi az illető), kínozzuk meg, börtönbe vele, vagy épp egyenesen öljük meg - persze előtte jól megkínozva.
Vagy vegyünk egy másik példát - adva van egy homoszexuális pár - legyen férfi pár, mert véleményem szerint a női homoszexuálisokat jobban elfogadják. Sétálnak az utcán; látszik rajtuk, hogy boldogok, szeretik egymást, és 4-5 ember hirtelen kötözködni kezd velük. Először verbálisan bántják, majd meg is verik őket, csak azért, mert homoszexuálisok, akik senkinek sem ártottak. Csak szúrta ennek a csoportnak a szemét.
Ami engem nagyon bánt, hogy az ilyen ötletek annyira könnyen jönnek az emberekből. Persze egyikünk sem gondol bele abba, hogy lehetnénk a másik oldalon is - vajon akkor is ilyen egyszerűen fognánk fel a dolgot? Ilyen egyszerűen elviselnénk a kínzást, a verést és a halált is?
Érdekes a téma, mert ezzel a kérdésemmel én tagja lettem annak a csoportnak, akik ezt a fajta rosszat akarást elítélik, és van egy ellentétes szemléletű csoport, akik nem.
25/F
válasza:De az eltérő szemlélet még nem biztos, hogy feljogosít arra, hogy emiatt másokat bánts - főleg akkor nem, ha ők nem ártottak neked. Vagy ha még feljogosítva is érzed rá magad, legalább gondold át, hogy neked hogyan esne fordított esetben.
Az eltérő szemlélet érthető, ez az élet rendje, ezzel nem ellenkezem. Csak annyit szeretnék, hogy gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk.
válasza:
válasza:Én máshogyan osztom fel az emberiséget.
1, Normális emberek, akik nem bántanak senkit sem azért, mert van valamije, sem azért, mert nincs, sem azért mert boldog, sem mert boldogtalan, egyáltalán, senkit nem bántanak semmiért, legfeljebb véletlenül. Ebben az esetben tettüket helytelennek látják és megbánják, akit megbántottak, azt megkövetik.
2, Nem normális emberek, akik szándékosan bántanak másokat.
válasza:Szerintem senki se akarná, hogy halálra kínozzák, de nem tehetnénk mást ellene.
Egyébként én nem ítélem el a melegeket, meg azt se ítélném halálra, aki pedofilnak született, de (bizonyítottan) nem molesztált soha gyerekeket. A mai világban, vagy a nem túl távoli jövőben amúgy nem hiszem, hogy ne tudnák valahogy kezelni ezt, pl. valamilyen hormonkészítménnyel, ami megakadályozza, hogy nemi vágyat érezzen az illető. Olyanért nem tudnék halálra ítélni valakit, amit el sem követett.
Viszont ha tegyük fel, adott egy pedofil, aki akár csak egyetlen kisgyereket is megerőszakolt, vagy egy sorozatgyilkos, őket hideg szívvel a halálba küldeném, sőt, szerintem ilyen emberek nem érdemelnek kegyes, fájdalommentes halált sem, de nem valószínű, hogy valaha is legális lesz halálra kínozni valakit, akármilyen szörnyűséget is követett el. És persze, lehetnék én is gyerekeket erőszakoló pedofil, vagy sorozatgyilkos, vagy nemi erőszakoló, stb., de nem vagyok az. Ha mégis annak születtem volna, akkor meg mindegy lenne, tetszik-e vagy sem. Meg okés, hogy mondjuk -a pedofilos témánál maradva- nem tehetnek arról, hogy olyanok lettek, amilyenek, de az már csak is rajtuk múlik, tudnak-e uralkodni magukon. Rengeteg ember él a világban, akik mondjuk nem születtek előnyös külsővel, vagy valami betegséggel születtek, ami kb. lehetetlenné teszi számukra a párkeresést, mégse erőszakolgatnak random embereket. Vagy van egy csomó labilis idegzetű, lobbanékony ismerősöm, akik jelentéktelen dolgokon is rohadtul felhúzzák magukat, mégse mennek neki a másiknak, ha valami nem tetszik nekik.
Úgyhogy én emiatt csak azokat ítélem el, akik valamilyen formában ártanak másoknak, még ha tudom is, hogy úgymond szerencsés lehetek, hogy én nem olyannak születtem.
válasza:Nagyon sokan azért bántanak másokat, mert valójában önmagukkal van problémájuk.
Vallom, ha a legtöbb ember szinkronba kerülne saját magával, sokkal kevesebbet "bántanánk egymást".
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!