Marhára sérti az önérzetem. Hogyan lehetne ezzel kezdeni valamit?

Alapvetően egy helyes csaj vagyok, amit el is szoktak ismerni. Viszont nem parázom rá a smink-divatos ruha-népszerűség szentháromságára, ezért ki merek menni a sarki pékségbe otthoni ruhában, smink nélkül, kissé csapzott hajjal. Le vagyok olyankor rondázva.

Másik eset: Anyósjelölt egyik nap még helyesnek, szimpatikusnak tart, a következő alkalommal beteg voltam, amikor találkoztunk (sápadt voltam kicsit és fáradt), erre elkezdett az orrom előtt kritizálni a párjának halkan, hogy milyen csúnya vagyok. Biztos azért féltem annyira a fiát mindentől és mindenkitől, mert én OOOOLYAAAAN CSÚÚÚÚNYAAA vagyok.

Ezek az esetek nálam kiverik a biztosítékot. Nem vagyok milliomos, hogy mindig az új trendeknek megfelelő ruhákat vásároljam meg, és nem fogok 0-24ben "fullosan" lépkedni az utcán, mert én úgy nem érzem jól magam a bőrömben.

De most akkor én nem értem, hogy mi a franc van ilyenkor. Akkor öltözök át utcai ruhába és akkor sminkelek, ha suliba megyek és elintéznivalóim vannak még a városban. Na de otthon, a közértbe leszaladva gyorsan valami ennivalóért, és anyósjelöltnek minek rittyentsem ki magam?

Nem undorító dolog ez amúgy, hogy ehhez kötik a "szépséget"?

Most akkor ne engedjem el magam kicsit, ha nem akarom azt, hogy a lelkembe gázoljanak? Anyósjelölt otthon is kb kisestélyi szintű csilli-villi ruhákban tolja, meg kikenve. Nem hiszem el, hogy neki ez kényelmes.

Aztán kicsit kilépve a saját világomból, azt látom, hogy igazából sokkal több szép és arányos ember van, mint nem. Csak ott is nagyon szeretik lecsúnyázni azokat, akik ki mertek lépni az utcára 2kg vakolat nélkül.

Rohadt nagy gondok vannak ebben a világban, basszus.