Álláshirdetéseknél miért tálaljék pozitívként, hogy "fiatalos, pörgős csapat tagja lehetsz/szakmai fejlődés lehetősége/multinacionális munkakörnyezet" blabla?

A biztositos, ingatlanos, hiteles allashirdetesekre jellemzo ez, ahol ha nem kotsz uzletet ki is rughatnak, meg van a havi kvota.

Pörögni kell hogy talalj vevőt, növelni az ügyfélállomanyt, aztán neked is lehetnek üzletkötőis kb piramis rendszer.

Ha nincs uj ügyfeled akkor pá pá

Nincs ezzel semmi baj, te ez a "tedd ki, hadd hűljön" típus vagy.

A fent leírt álláshirdetés NEM neked szól, ennyi.

Embere valogatja, hogy a kotelezo 8 oraban mennyire lazsal. Aztan nyilvan ennek a kovetmenyei is ot terhelik, ne is sirjon, hogy miert ennyit keres, miert a Jozsi kap emelest vagy eloleptetest, vagy hogy miert nem a sajat x evnyi tespedos tapasztalataval mas helyet talalni.

Ha mar ugyis bent kell ulnod, igazan dolgozhatnal is, hogy kesobb a tobb tapasztalattal/referenciaval vagy sokkal tobbet keress vagy kevesebbet kelljen dolgozni.

Arrol a gerincessegi kerdesrol nem is szolva, hogy elvallaltal valamit x penzert, nyilvan te sem orulnel, ha a fonok a 70%-at adna oda, mert o meg azt veszi lazan. Legyen gerinced, elvallaltad, ne csalj.

Ugyanezt gondolom :D

Kiegészíteném azzal, amikor az albérlethirdetésekben úgy keresnek lakótársat, hogy "a lakást két fiatal lány lakja, akik kedvesek, vidámak és társasági lények, lehet velük jókat beszélni és főzni" - hát kösz', de nem. Nem azt mondom, egy "hogy vagy" jellegű dumálásba nem halok bele, meg nyilván majd összeszokunk, de nekem volt már olyan lakótársam, aki, mikor hazaestem 12 óra után, bekopogott a szobámba dumcsizni, és ki kellett küldenem, hogy fáradt vagyok, bocsi. Pihenőnapjaimon is állandóan zargatott, hogy nézzünk filmet, süssünk palacsintát, menjünk együtt edzeni... Félreértések elkerülése végett, nyilván kommunikálok a mostani lakótársammal is, jól el tudunk lenni, de tiszteletben tartjuk egymás magánéletét, magányszféráját, és azt is, hogy a másiknak esetleg több egyedüllétre van szüksége.

Ugyanez a munkahelyen, amikor hiába végzel kiváló munkát (mások szerint is), ez nem elég, el kell adnod, folyamatosan prezentálnod kell az eredményeidet magadat fényezve, és ha péntekenként nem a kollégákkal sörözöl, hanem a haverjaiddal, akkor el van könyvelve, hogy nem vagy csapatjátékos.

4-5 Az a baj, hogy még nem találtam olyan munkát, ahol elég lenne annyi, hogy "csak" elvégzed a munkádat. Én a belem kidolgozom, ha kell, de a csapatépítő fasságok, munka utáni közös pizzázások azzal, akit már tíz órája nézel, meg a folyamat közös kávé-cigiszünetek nem hiányoznak. Alapvetően még bírnám is a kollégáimat, de attól, hogy ennyire beleerőltetik őket az életembe, megundorodok az egész helyzettől.

A másik, hogy a dinamikus fejlődésben, ha te egy csendesebb, kisebb önérvényesítési képességgel rendelkező ember vagy, akkor elnyomnak, mint egy csikket. Szép is lenne, ha Józsi azért kapná az előléptetést, mert megérdemli - de az esetek egy részében lehet, hogy Józsi dolgozik 70%-ot, viszont azt nagyon látványosan, te pedig dolgozol 95%-ot (100-at úgyse tudsz egységnyi idő alatt), de nem tudod, hogyan told a főnök arcába, ő pedig nem veszi észre a csendben elvégzett munkát, csak akkor, mikor megunod, hogy igazságtalanul vagy egy 70%-os ember mögött a 95%-os teljesítményeddel, és lelépsz a g-be.