Mit gondoltok erről a mondatról? : "Szükségem van rá, hogy szükség legyen rám. "

Azt gondolom, hogy az ember alapvetően egy szociális faj, szüksége van arra, hogy tartozzon egy közösséghez, és ebbe az is beletartozik, hogy (most nem a pszichopatákról beszélek) szeretné érezni, hogy az adott közösség számára fontos és szükséges az ő hozzájárulása. A probléma akkor van, ha az illető ezt a dolgot túl rugalmatlanul kezeli, és pl. szülőként ráerőszakolja magát a felnőtt gyerekére, vagy megbolondul, amikor nyugdíjba megy. Paradox módon, aki megfelelő intelligenciával tud hozzáállni ahhoz, hogy bizonyos területeken (már) nincs rá szükség (lásd fentebbi példák), annak az élettapasztalata, rálátása jellemzően máris vonzó lesz a többiek számára, és mindjárt mégiscsak szükség lesz rá - csak éppen máshol, mint eddig.

Az ember feleslegesnek érzi magát, ha nincs rá szükség; ha valaki csak van, létezik, de nem tudja azt mondani, hogy ő neki kell léteznie egy közösségben, mert ő rá ott szükség van, az elkeseríti az embert, nem fogja látni az élet értelmét.

Kodependens nyomi.

Szerintem az ember nem egy öncélú lény, hogy csak önmagában, önmagának legyen,