Én vagyok az egyetlen rocker, aki nem tud azonosulni a többi rocker felsőbbségérzetével?
Mondanám, hogy akinek nem inge ne vegye magára, de nem találkoztam még olyannal, aki úgy gondolja, mint én. Talán csak egy emberrel.
Rengeteg könyvet meg magazint összegyűjtöttem és elolvastam a rockzene történetéről, mindenféle rockzenét hallgatok a '60-as évektől a modernebbekig. Most már lassan nem szeretem azt mondani, hogy rocker vagyok (bár az öltözködésemen látszik), mert állandóan azt tapasztalom, hogy más rockerek egyfolytában csak a fensőbbségérzetüket bizonygatják, én meg egy csomó mindent nem értek.
Például:
- Miért kell leszólni mindent, ami aktuális? Én nem szeretem az ilyen Black Veil Brides meg társaikat, de csak azért, mert nem fogott meg. Attól, hogy leszóljuk a 13 éveseket, mert idősebbek vagyunk, és oltogatjuk őket, hogy az nem is rock, akkor majd kevésbé lesz az? Nekem se jön be, de szerintem tény és való, hogy rockzenét játszanak.
- Miért kell olyan keménynek lenni, hogy csak na? Ha valaki Bryan Adamset, Bon Jovit, Def Leppardot, glam metált, glam rockot, Rod Stewartot hallgat, vagy valami soft rockot, vagy ne adj isten olyasmit, amit nagy számban lányok is szeretnek, vagy ilyen nőibandákat, mint a Bangles, akkor miért ne lehetne az igazi rock? Minden generációban megvolt ez, ha megkérdezzük az idősebbeket, ők azt mondják, hogy a rock akkor halt meg, amikor Buddy Holly meghalt. Szóval ennyi erővel mindenkit lehet oltogatni, az idősebbek szemében már az se rock, amit azok hallgatnak, akik leszólják a többieket. És a rock a kezdetekben nem is volt olyan kemény, mint sokan hiszik.
- Miért ne lehetne valaki "igazi rocker", csak mert hallgat popot is, vagy nem szólja le azonnal az összes más műfajban alkotó embert?
- Eleve ki mondta, hogy a rock jobb, mint a többi? Nekem persze a kedvencem. De egyszer volt valami hülye cikk, ami arról szólt, hogy "brit tudósok" megállapították, hogy akik rockot hallgatnak, okosabbak, mint a többiek. Erre persze minden rocker verte magát a kommentekben, hogy hát igen, ez így van. Közben meg a cikkben annyi logikai bukfenc volt, hogy szerintem igazi tudósok ilyet nem mondtak volna.
- Követem a Classic Rock Magazine Facebookját, de szerintem le fogok iratkozni, mert semmi másból nem áll a kommentszekció, mint hogy "ezeknek csak az első 2 lemezük a jó", "ezek túlértékeltek", "ezek nyálasak", "ilyet csak pózerek hallgatnak". És nem rólam van szó, mert én nem szoktam nyilvánosan kommentelni. Szóval nem nekem mondják ezeket, mielőtt valaki azt hinné.
- Meg ugye vannak a nagy bandák, amiket kötelező szeretni, például Queen. Ha valakinek véletlenül tetszik az Adam lambert-es felállás, akkor már nem is igazi Queen-rajongó. De én meg másként gondolom, mert nekem meg unalmas, hogy a Queent mindenki Freddie-vel azonosítja, miközben tök sok híres dalt nem is ő írt, és szerintem a többiek ugyanannyi energiát belefektettek a bandába, mint ő. Én például tök büszke vagyok rá, hogy láttam Brian Mayt meg Roger Taylort élőben, mert ők is kiváló zenészek, de persze a többség szerint az úgy már gagyi koncert, mert szerintük a Queen egyenlő Freddie, és csak annyit látnak, hogy a frontember lecserélődött. Kíváncsi lennék, hány ember tudja, hogy az eredeti basszgitáros se ugyanaz.
-És szerintem azt sem jelenti a rockerség, hogy a hajad életedben nem látott sampont, nem ettől lesz senki rocker.
- Ha egy bandát nagy számban lányok hallgatnak, akkor az eleve gáz. Persze az szerintem is rossz, amikor valaki azért lesz híres, mert jól néz ki. De azért könyörgöm, mintha a lányok nem dönthetnének arról, mi a jó zene. Azért egy csomó lány van, aki nem a külső miatt hallgat zenét, de a fiúk szemében az egyből gáz.
Komolyan, most már ott tartok, hogy nem szeretem azt mondani, hogy rocker vagyok. Az összes rocker, akit látok (neten, kommentekben, de zenei újságírók is, akikből az ember több komolyságot nézne ki) arra verik magukat, hogy ki a keményebb. Egyszer, amikor volt még Wanted magazin, írtam egy olvasói levelet, hogy miért szólták le az egyik bandát, erre a válaszban totál hangnemet váltottak, még mindenféle dicsérő neveket is adtak az énekesnek. Meg nagyon szeretem, amikor olyan emberek, akik 2 akkordot se tudnak lefogni, szidják ezt vagy azt a bandát, hogy azok gagyik. Persze szeretni nem kötelező senkit, és véleménye is lehet bárkinek, csak ezt a stílust nem szeretem, ahogy egymást oltogatják az emberek. Amikor túlértékeltnek tartunk egy bandát, mert mondjuk sokak szerint nyálas a szöveg, vagy ilyesmi, akkor azért észre kéne venni, hogy közben olyan gitárszóló szól a háttérben, amit a legtöbb fotelharcos sose fog tudni eljátszani (én se). Nagyon tetszett, amikor egy banda egyik koncertej alatt valaki azt kommentelte, hogy ő Linkin Park-os (semmi bajom a Linkin Parkkal, tök jó zenészek, csak aki kommentelt, erre hivatkozott), és leírta, hogy be kell ismernie, az ő kedvencei nem tudnak így gitározni. Ebbe a vitába nem akarok belemenni, hogy ki a jobb meg ki nem, de nagyon tiszteltem ezt a kommentelőt, szerintem nagyon szimpatkus komment, miért nem tudnak mások is ilyenek lenni? Egyszer meg volt egy rocker fórum, ahol egy Nightwish-rajongó a védelmébe vett valakit, akit kiutáltak, mert az illető szerette a Hooliganst meg a Green Dayt, ami elvileg nem igazi rock, és aztán a Nightwish-rajongó is kilépett, és teljesen megértem. Ő is hasonlót írt, mint én, ő volt az egyetlen, akiről valaha azt láttam, hogy egyetért velem. Komolyan ennyire egyedül vagyok ezzel a véleményemmel? Ja, és szerintem ezeket a dolgokat kizárólag a rajongók csinálják, a zenészek szerintem nincsenek egymásról ilyen lesújtó véleménnyel. Persze egy-két ember lehet, hogy nem szereti a másikat, de kétlem, hogy konkrét műfajok meg irányzatok miatt utálkoznának.
válasza:Bàrki is vagy, aranyba foglalnàm a neved!
Olyan jó volt ezt làtni, hogy vannak akik mèg így gondolkodnak. Èn is rendre tapasztalom ezt a defektes hozzáállást a többi rockertől, ès nekem is kinyílik ilyenkor a bicska a zsebemben.
válasza:Oh, ember, ezek tulajdonképpen az én gondolataim is lehetnének. Azt leszámítva, hogy én már nem bajlódom ezzel.
Szóval most panaszkodom egy sort, bár már nem izgat.
Én irigyeltem minden tinit, aki beillet valahová. Rocker, emo, diszkós, gót,- mindet. :D
Mert én semelyikbe sem illek a mai napig. Nem volt bandás pólóm, tök egyszerűen öltöztem, csak néha volt vadra festett hajam, az is poénból, nem, mert punk akartam lenni, és nem is mert másnak is olyan haja volt. Tulajdonképpen az egyszerű kinézetem miatt már nem ismerkedett velem sok ember. Mert hiába mondják, hogy nem, eleve nem fog felszedni egy gitáros, tetkós menőarc, ha nem lát meg bennem semmit, ami közös lehetne.
Szóval ez volt a gimiben. Mert én nagyon sok fajta zenét hallgatok, a mulatós az egy amivel ki lehet akasztani, de ráadásul nem úgy hallgatom őket, hogy betéve tudom az összes számukat, a keletkezés eredetét, a bandák összes piercingjének számát. Tehát ez egyenlő volt azzal, hogy én divatból rajongok értük. (?) Példa: Nagyon szeretem a Nirvana-t, de nem minden számukat, nem ismerem az összes Nirvanas történetet, értitek? Más egy számukat ismerve simán Nirvana pólóban futkos, de engem megszóltak, mikor beszéltem róla, hogy ezt vagy azt a számot nem szeretem.
De nem adtam fel :D
Imádom a japán rockot,- a fanok megőrjítettek, így kb egy csaj van, akivel tudok beszélni még a témában, de már vele se nagyon. Beléptem rocker, punk, metálos ismerkedő csoportokba. Ott...
Mindenki le lett divatrockerezve, aki nem Kárpátiát meg Pokolgépet hallgat. Mi van, ha én nem szeretem a Pokolgépet? Akkor már nem is lehet rockernek nevezni, ugye?
Na, hát és itt vagyok én, még mindig nem látszik a kinézetemen az, hogy rocker lennék, még mindig meglepődnek ha megtudják, hogy imádom a metált, vagy a crunkcore-t, de még dubstep számom is van és még mindig nem lettem zenei professzor, mert én hallgatni szeretem a zenét, mert nem tudok néküle meglenni. Persze a dalszöveg értelmezése, meg ezek, azt szeretem. Ezek ellenére mégis a rock áll a szívemhez a legközelebb, mert mindig visszatérek a kedvenc rockzenéimhez, ha egy ideig másabb zenét hallgatok.
De nem vagyok rocker, mert nem tartom magam annak, mert hallgatok BMTH-t, és még az új számaik is tetszenek, hallgatok Linkin Parktól, a Falling in reverse-ig mindent. Így elvagyok magamnak, mert úgy tűnik, nem ütöm meg a rocker mércét.
válasza: válasza:A wall of texteket nincs erőm végig olvasni, bocsi.
De amúgy én is so-so (bár pont emiatt a felsőbbrendű tudat miatt nem merem magam teljesen annak mondani, mivel imádom a dnbt és dubstepet, bár ezekből is csak a jóféléket) metalhead/rocker vagyok.
És nem szólok le túl sok zenét csak azt, aminek tényleg semmi művészi értéke nincs. Sajna manapság eléggé divat az ilyen zene, vagy legalábbis a rádió hallgatás kín számomra egy-egy boltban, míg bent vagyok. (nem mindig, de többségében)
Viszont ettől független, ha valakinek más zene jön be, mint nekem, de azoknak a zenéknek van valami értékelhető minősége, akkor nem szólok egy szót se, csak elfogadom, és nem kényszerítem rá én se a saját kedvenceim, meg ő se az övéit. Békesség.
Habár elég széles skálán mozog az ízlésem, szóval majdnem mindenkivel tudok valami közöset találni.
A felsőbbrendűségben szenvedő metalosokat és rockereket inkább kerülni szoktam.
válasza:Jót mosolyogtam a - kicsit bő lére eresztett - kérdés magyarázatodon, de sok jó meglátás van benne.
A fő kérdésedre egyszerű a válasz: Nem.
Nem te vagy az "egyetlen".
Egyrészről viszont maga a kérdés is... hm... "kicsit" pontatlan, általánosító. Másrészt, viszont igaz, hogy egy életérzéssel vakságig elkötelezett szubkulturális csoport viselkedése azokat a tüneteket produkálja, amelyeket felsoroltál. (De azért megjegyezném, hogy a "rockert" nem csak egyfajta zenei stílus szeretete teszi azzá, és még csak az öltözködése sem...)
Tulajdonképpen a "fanok" - mindegy most, hogy mi iránt rajonganak! - viselkedés mintázatát mutattad be. :)
Hozzátenném, azért nem minden "rocker", vagy más zene iránt "elkötelezett" elvakult. (Sőt, még a "fanok" közül sem mindenki.)
Közben míg ezt irkafirkálom, beleolvastam a kommentekbe.
"Oh, ember, ezek tulajdonképpen az én gondolataim is lehetnének. Azt leszámítva, hogy én már nem bajlódom ezzel."
Már régóta én sem. :)
"Én is rock meg metál zenét hallgatok, de nem címkézem magam rockernek,..."
Egyetértek, nem feltétel a "milyen zenét szeretsz".
"Viszont ettől független, ha valakinek más zene jön be, mint nekem, de azoknak a zenéknek van valami értékelhető minősége, akkor nem szólok egy szót se, csak elfogadom, és nem kényszerítem rá én se a saját kedvenceim, meg ő se az övéit. Békesség."
Igazad van. Mindjárt letesztelem, vajon hányan cselekszenek eszerint főleg azon rockerek közül, akik azért inkább a metal irányába elkötelezettek.
Ezek a lányok(!) öltözete - szándékosan - szöges ellentétben áll azzal amit játszanak. (NEM metal, inkább hard rock.) Ráadásul japánok. :DDD
https://www.youtube.com/watch?v=8z9fw2Qo69A
https://www.youtube.com/watch?v=axF56i4spio
https://www.youtube.com/watch?v=vFyYiPDZzdw
https://www.youtube.com/watch?v=YeiIju_t1D8
Ha zavaró a japán-angol keverék nyelv, akkor...
https://www.youtube.com/watch?v=zO670-ckEjg
Nem tagadom, rajongójuk lettem. Tán azért, mert Led Zeppelin, Black Sabbath, Judeas Priest, Motörhead, Megadeth... és a még System of a Down stb. amelyeket szívesen hallgatok.
A Band Maid visszahozott valamit abból a hangzásvilágból amit egy vén gatyarohasztó kedvelt.
Ja és bocs, hogy "offolok" ezerrel. Betudható a koromnak...
dellfil
válasza:Erre még hadd reagáljak: "Ja, és szerintem ezeket a dolgokat kizárólag a rajongók csinálják, a zenészek szerintem nincsenek egymásról ilyen lesújtó véleménnyel."
Általában igaz is, de... Nem tudom, ha jól értelmezem a klippet akkor van kivétel is. :)
https://www.youtube.com/watch?v=EgDSwOjBIAw
vagy ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=Ggz9DJqH5r8
Persze lehet, hogy tévedek.
dellfil
válasza:Köszönöm!!
Olyan jó ezt olvasni. Pár éve a kiforratlan tiniszemélyiségem miatt rockernek hívtam magam, ma már nem tartom magamat különösebben semminek, hallgatok rockot is, meg mást is, szinte mindent.
Szinte ugyanakkor voltam Avicii koncerten, meg RHCP-n. Most megyek Follow the Flow-ra és Tankcsapdára. Szóval mindent hallgatok, ami tetszik, nem korlátozódok egy műfajra. De ez nem azt jelenti, hogy ami tetszik, az ne tetszene igazán. A Nirvanas pólómat konkrétan nem merem felvenni, mert "nem vagyok igazi rocker". Ja, nem vagyok, mint írtam, nem is tartom magamat rockernek, de ettől függetlenül szeretem a bandát és a zenéiket, még ha nem is tudom kívülről az egész történetüket.
Bocsánat, kicsit elfeledkeztem erről a kérdésről.
A nirvanás pólóval az a baj, hogy elkezdték árulni a C&A-ban, és innentől kezdve mindenki azt hiszi, hogy csak ezért hordod. Mint a Ramones, ők is így jártak. Én mondjuk egyikért se vagyok oda, de a múltkor láttam Rolling Stones-os pulcsit, de nem mertem volna megvenni (annyira azért nem is akartam, nem tetszett a színe, meg nem is a kedvenceim), mert hát ugye C&A-s, biztos műrockerség stb., pedig még koncerten is voltam. Igazából, már nem vagyok tinédzser, nagyon nem, szóval éppen ki is nőhetnék ebből, de annyira zavar az embereknek ez a tulajdonsága, hogy mindenkinek véleménye van a másikról, szerintem sokszor még a barátoknak is. Egyszer valaki amiatt vitatkozott velem, hogy aki a buszon hallgat zenét, az tuti nem is értékeli igazán a jó zenét, bezzeg ő otthon hallgatja, elmélyülten, és felhozta a feleségét példának, hogy ő is csak főzőcskézés közben hallgatja. Hiába mondtam, hogy több nyelven beszélek, fontos nekem a dalszöveg, és még verseket is írok, higgye már el, hogy igenis odafigyelek arra, amit hallgatok, nem, az nem úgy van, ő csak tudja. Egyre jobban unom az ilyen embereket, és ki kellett írnom magamból. A kérdést az is ihlette, hogy mostanában olvastam egy könyvet, aminek a főszereplője épp egy ilyen idióta, aki mindenkit lenéz a zene miatt, és arra a következtetésre jutottam, hoyg ez totál előítélet.
Félreértés ne essék, az ilyen Gucci Gang jellegű zenéket én se tartom sokra. De az a helyzet, hogy még mindig elég kevés ilyen zene van, mármint ARÁNYAIBAN ahhoz képest, hogy hány zene születik nap mint nap, azért annyi teljesen értéktelen zene nincs is. Vannak, és sokszor a mainstreamben, de én még Justin Biebert is megvédtem annak idején, mert bár nem szeretem, de amíg szét nem énekelte a hangszálait, igenis volt hangja. És igen, egy beképzelt drogos idióta lett, de miért nézzük el ugyanezt Steven Tylernek vagy Axl Rose-nak? Csak mert ők rockzenészek?
Sajnálom, hogy egyesek szerint túl sokat írtam, de nem volt kötelező válaszolni. Az első olyan, aki jelezte, hogy nem olvasta végig, be is vallja, hogy olyan, akiről a kérdés szól. Ezért nem érdemes olvasás nélkül kommentelni. Ha hosszú, hát hosszú.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!