Aki élt már külföldön le tudná írná hogy mennyiben volt más ott az élet és az emberek mint hazánkban?

Angliaban szulettem, az egyik szulom pedig onnan is szarmazik, szoval eltem ott egy ideig es van “first hand experience”-m az orszagrol es az emberekrol. Egyetertek az egyessel, eg es fold Magyarorszaggal osszehasonlitva, de nem erzem fairnek az utobbit szidni vagy “lenezni” (sok emberrel ellentetben, akik kimennek dolgozni es mar rogton derogal magyarnak lenni.:D)

Emellett toltottem eleg sok idot Norvegiaban, az a vilagon a kedvenc helyem es barmikor visszamennek. Kulonleges emberek, orszag es nyelv. Ha szeretnel kiszakadni az itthoni buborekbol, en Norvegiat ajanlom

2 országban éltem eddig, 8 illetve 4 évet. Az első idő csilivili, kicsit mint a "szerelem", aztán az idő múlásával jön a realitás. Én Mo-n is olyan helyen élek ahol mindenki kedves és ismer, senki sem bunkó. Itt erzem otthon magam, ma már ha utazom külföldre, alig várom hogy hazaérjek. Az egyik országban találtam ugyan barátokat (csak magyarokat), a másikban soha, pedig abszolút nyitott vagyok. Iskolaban oviban nincs az külföldön mint otthon, hogy összejövünk vmelyik gyereknél és mi szülők kávézunk csevegünk, a gyerekek meg akár egymásnál alszanak. Nekem ezek hiányoztak.

A németek hiaba precízek meg kedvesek, vhogy nagyon merevek. A másik nép ahol voltam meg tipikusan a ráérünk, lesz**juk, majd jó úgy ahogy van, egyik sem az én világom. Az tény hogy emiatt viszont jókedvűbbnek tűnnek, tudnak mulatni, csak ez a "minden mindegy"....