Szerintetek normális az, ha nem akarok szerelmes lenni? Normális a hozzáállásom a szerelemhez? (bővebben lent)

Én mindigis egy olyan ember voltam, aki jól elvan egyedül, de szoktam társaságba lenni, vannak barátaim. Viszont egy dologban különbözök a többségtől. Nem volt, és nem is szeretnék soha párkapcsolatot. Nem tudom milyen érzés szerelmesnek lenni. Szexuálisan emberekhez konkrétan nem is vonzódom egyik nemhez sem, jobban élvezem a saját kezi maszturbációt. Nem szeretnék gyereket, se családot, idősebb éveimben egyedül szeretnék lenni a saját házamban. Amíg mások egy "csapásnak" élnék meg ezeket a tulajdonságokat, addig én örülök annak, hogy ilyen vagyok. Nem kellesz soha alkalmazkodnom senkihez, nem kell másoknak sem alkalmaskodnia hozzám, ha lenne gyerekem, akkor nem ilyen apja lenne, mint én (a negatív tulajdonságaimra gondolok, ilyenekre pl: hamar ideges leszek, káromkodok, rendmániás, makacs és pesszimista vagyok).Egyedül is boldog tudok lenni, a hobbimnak, és magamnak élem az életemet, nem másoknak, hiszen ezzel sem a saját, sem más életét nem rontom el. Normális a hozzáállásom?

18/f (nem vagyok szűz)