Az emberek miért a beállított nem természetesebb fotókat szeretik?

Járok fotótörténeti kurzusra, és egyszerűen arra lyukadtunk ki, hogy ez a fajta "műség" jelenti sokak számára a művészetet, az, hogy hazudunk magunknak és másoknak is a valóságról, amit egyébként sosem tud teljesen megragadni egy-egy fotó, a pillanatképek jobban, de azok sem egészen. Sajnos versenyeken ritkán nyernek pillanatképek, a természetfotók sem azok, ha azt vesszük, kemény munka úgy lekapni az adott állatokat, ahogyan sikerül őket megörökíteni.

Ez elég filozófiai kérdés, azt sem nagyon lehet megérteni, miért a csontsoványság elvárás a kifutómodelleknél, bár ennek egyik alapvető oka talán abban keresendő, hogy a homoszexuális divattervezők nem az átlagos női alkatot látják a fejükben, hanem "kisfiúsítják" őket. Ez csak egy elmélet, de talán van benne valami, ők ezzel tudnak azonosulni a divat művészetében és ez lett az elvárás egyszercsak...

#3

Ismerős, apukám rendszeresen pakolt fel egy időben face-re rólam "elkapott pillanatképeket", rendszeresen írtak rám a közös ismerőseink, hogy drogozok-e, vagy csak beteg vagyok, vagy mi a jóisten bajom van.

Utál engem a kamera, ez van. Néhány évente 1 fotó sikerül használhatóra, ha elég ideig próbálkozok.

Kérdező, mutass már példát, hogy mi a "természetes" "elkapott pillanat" és mi a "mű"! Simán lehet, hogy csak tré munkát láttál...

Viszont:

1. az emberek szeretik szebbnek, jobbnak láttatni magukat, mint amilyenek

2. és fantáziavilágba menekülni

3. tök mindegy ki emeli fel a fényképezőgépet, a valóságnak szeletét látod (ráadásul elmúlt szeletét!): valami óhatatlanul le van hagyva, más hangsúlyozva és annak a szemén keresztül, aki a képet készítette - az más kérdés, hogy ki milyen látásmóddal és szemléttel mit tud "beletenni" egy képbe

4. a lájkok száma nem tükrözi a képek minőségét, sem a "művészi értékét" (ha egyáltalán létezik ilyen :P )