Hülyén hangozhat, de hogy érhetném el, hogy ne foglalkoztasson a gyerekvállalás?

Többek között abból gondolom, hogy az első válaszolóval ellentétben fogalmam sincs, hogyan kellene megszólítanom mások gyerekeit, félek, hogy hamar elveszíteném a türelmemet, ha egyedül kéne időt töltenem velük. Hallottam már, hogy más a saját, akit tényleg szeret az ember, és akinek az érkezését kifejezetten várja, de nincs arra garancia, hogy így lenne, mindenki látott már magánakvaló, idegbeteg anyát. Plusz ja, betegségem is van, ha úgy vesszük. Diagnosztizáltak bipoláris zavarral, bár én szimpla depresszív tendenciának érzem, lenne mit javítani a kötődési mintáimon is, nagyon sérülékeny és érzelmi függésre hajlamos vagyok. Van még OCD-m, ami halmozódást mutat a családomban, nem szeretném, hogy az esetleges jövőbeli gyerekemnek nehéz legyen.

Nem számítottam olyan válaszra, mint a második, de végülis hasznos, mert rávesz, hogy gondoljam át alaposabban, mi mindennel járhat ez az egész.